Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)

Világkép és stílus. Gárdonyi gyakorlati esztétikája

telmét és célját adja: a „dolgok” (tárgy, természet, ember, társadalom stb.) „átlényegítését”, az eszményített létharmónia megteremtését. Stilizált jelentésszint, melynek szubjektív érzéskörén minduntalan áttün- nek az átlényegített dolgok valóságos kontúrjai. Ezért lehet a Gárdo- nyi-mű egyszerre stilizáció (metaforikus, szimbolikus, szecessziósán lágy és puha, aprólékosan, hangulat és nyelvi elemekkel tüntető, gazdag omamentikájú, dekoratív, de elemien egyszerű és szubjektiven lírai), ugyanakkor életábrázoló (konkrét rajzolatú a szerkezetképző térben és időben, emberben és tárgyakban, úgymond realista, és netán aprólékos tényszerűségével, nyelvi szikárságával naturalista).

Gárdonyi „gyakorlati esztétikája” jellegzetes érzéstan, a kanti hagyományok és a pozitivizmus találkozásának határmezsgyéjén létező művészetelmélet, melynek teoretikus szempontjai és alkotói gyakorlata többször is túllépnek a konzervatív hagyományokon a modernség felé. Századfordulós jelenség, átmeneti jellegű, de megvalósult sikeresebb változatai - novellák és kisregények, egy-egy jobban sikerült színpadi mű és történelmi regény - már a 20. századi modem magyar irodalom részei.

129