Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)
Az esztétika gyakorlata. Művek közelről - A vég-ellentézis nagysága. A bor
AZ ESZTÉTIKA GYAKORLATA Művek közelről „ Halál után nincs javítás, csak bírálat. Ha a mű örök, hibája is örök. ” (Titkosnapló) A vég-ellentézis nagysága A bor Gárdonyi a Mesterkönyv titkosírásos jegyzeteiben többször hivatkozik azokra a műveire, amelyekben - megítélése szerint - maradéktalanul megvalósultak esztétikai, poétikai gondolatai. Igényességére jellemző, hogy leginkább három müve érdemelte ki a kitüntető figyelmet: színmüvei közül A bor, novellái köréből a Boldog halál szekere, regényei közül pedig az Ida regénye a leggyakrabban felidézett példa. A bor különösen kedves volt, mert drámaelméleti nézeteit is főként erre a müvére alapozta titkosírással készített jegyzetei között („Címszavak a drámáról”)- Nem véletlen tehát, hogy müvészetelméleti nézeteinek és írói gyakorlatának szembesítésére az általa is kiemelten kezelt alkotásait választottuk, s hogy ezek közül is éppen A bori tettük első helyre. Mielőtt azonban A bor új szempontú elemzését elvégeznénk, szükségesnek látszik a Titkosnapló jegyzeteinek felidézése! Gárdonyi 1916. február 26-án jegyezte le először^ borral kapcsolatos felismerését: „ Reggel, hogy ébredtem, ez a gondolat állt a fejembe: A bor sikere a vég-ellentézis nagysága. A többi drámám gyengesége ennek hiánya ”. Majd már a Mesterkönyvben: „ Talán drámában is az átlátszó történet az igazi. Csak ahogy magától folyik. Semmi váratlan, hökkentő, döbbentő, semmi gubancos bonyodalom, csak éles nyíratú karakterek... És kedvesség, mint A bor harmadik felvonásában. Szív, karakter, kedvesség vagy fenség A bor harmadik felvonására emlékeztet Gárdonyi akkor is, amikor az „üvegfal” metaforájával az elhallgatásnak, a lélek paralel külön történetének mély jellemábrázoló erejét emelte ki: „Copperfield Dávid utazása, amelynek olvasása közben folyton az 130
