Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)
Világkép és stílus. Gárdonyi gyakorlati esztétikája
Külön tanulmányt érdemelne e sajátos lét- és természetfilozófia szembesítése a Titkosnapló „A természet kalendáriuma” című fejezetéből kibontható természetszemlélettel — sok rokon vonásra bukkanhatnánk -, de Gárdonyi poétikája szempontjából itt a mozgásirányok struktúraképző esztétikájára figyelünk elsőrendűen. Szembetűnő a párhuzam: a Gárdonyi-mű szituációt szituációra építő előrehaladó mozgása a zárószituációban megkomponált „főjelenetig”, a szituációkban az extázisokból fakadó, fel-felemelkedő rezgések (érzelmek) hullámmozgása, a főjelenetben megvalósuló „grandiózus vonás”, a mű egész rendszerét mozgató ellentézis kioltása a jelentés érzelmigondolati mélységében - mind azt a mozgást formázzák, amit Emerson a szépség áramlásában, hullámzásában és körmozgásában felfedezett. A Titkosnapló művészet-szemlélete, Gárdonyi „gyakorlati esztétikája” szinte kimeríthetetlenül gazdag gondolatokban és párhuzamokban egyaránt. Nem szóltunk még arról, hogy a természet egyszerűségében fellelhető „rezgések” festésében a francia René Bazin, a témában rejlő kontraszt művészi feszültsége szempontjából Victor Hugó, a személyiség testi-lelki reflexióinak mélységét tekintve az olasz Paolo Mantegazza is többször idézett szerző a Mesterkönyvben. Hippolyt Taine „Az eszmék a művészetben” című könyvét egy 1879-ben megjelent fordításban magyarul is olvashatta Gárdonyi, de csak 1917. február 7-én jegyezte le naplójában: „ Találtam, hogy az elbeszélő író és a drámaíró nagyságának mértéke, hogy hány olyan karaktert tudott teremteni, amely a köztudatban megmarad. Csak ma értettem meg Taine-t”. S hogy milyen széles körű volt müvészetelméleti érdeklődése, arra olyan egymástól különböző gondolatvilágú és ízlésű szerzőkre utalhatunk könyvtárában, mint a naturalista Zola és a játékelméletét fiziológiai-szociológiai szempontokkal elegyítő Herbert Spencer, vagy a praeraffaelita, szecessziós John Ruskin. A magyar szerzők közül különösen kiemelésre méltó Jánosi Béla, akinek háromkötetes esztétikatörténetét ugyancsak ismerte Gárdonyi.151 Jánosi Béla középiskolai tanárként akadémiai pályadíjas munkát írt, s 151 Jánosi Béla: Az aesthetika története I-III. Bp. 1899-1901. 127
