Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)
Világkép és stílus. Gárdonyi gyakorlati esztétikája
ményei alapján kimondottan müvészetelméleti hatásokkal is számolnunk kell. így például amikor a zenét a leghatásosabb művészetnek tartja, mert legnagyobb benne a rezgés, annak az Arthur Schopen- hauer-nek a nézeteire ismerünk, aki alapművének (Die Welt als Wille und Vorstellung) esztétikai fejtegetései között a szobrászat, az építészet, a festészet és a legmagasabb rendű költészet után a zenét tartotta a művészet koronájának. Gárdonyi - Schopenhauer írásait német nyelven olvasva - teljesen azonosult ezzel a felfogással, hiszen a zene - nézetei szerint — indulatokat (extázisokat) és érzéseket (rezgéseket) fakaszt, kifejezi a világ, a dolgok legbensőbb lényegét (ód-közelség). Nem követte azonban az akarat dinamikáját hirdető német filozófus ir- racionalista nézeteit: számára az ód-dal azonos „lélek-pára” minden dolgok antropomorf lényegét jelenti, emberi érzés, amely a szeretetben fedezhető fel leginkább. Ez utóbbinak hiánya, kiürülése, a művészet dezantropomorfízációja a művészet és a művész csődjét jelenti. Miként az A zöld szfinx című novella művészzsenijének, Diódy Dénesnek tragikus sorsában megjelenik. Az igazán értékes, magasrendű esztétikum a legkisebb dolgokban is emberarcú, hiszen megmutatni is csak a költő látnoki képessége, a végtelent (Ewigkeitszug) felismerő alkotó művész tudja. Ez már a 19. században népszerű skót származású angol történetíró és esszéista, Thomas Carlyle felfogása, ami rokon nézet annak a Ralph Waldo Emersonnak a gondolkodásával, akit Gárdonyi legmélyebb lelki rokonának vallott: „ Gondoltam már, hogy nekem olvasnom kell Emersont, mert hiszen lelki rokonaim között ő áll hozzám a legközelebb”. „Az író minden vonása érdekessé válhatik egy magasabb rendű világfelfogásban. Például Carlyle szemével nézve, vagy Emersonéval. így minden csekélység jelentőséget nyerhet. ” Az amerikai filozófus esszéíró a fentiek szerint különösen nagy hatással volt Gárdonyira. Nyelvének szokatlanul merész tömörsége ugyanúgy példaértékű lehetett számára, mint a természetrajongó csodálata, vagy az emberi szellem „végtelen fennköltsége”. A költő mély és látnoki erejű próféta - ezt Carlyle is vallotta -, aki olyat mond ki, amit előtte még senki sem hirdetett. Gárdonyi számtalanszor leírta ezt a gondolatot: az igazi nagy író ismérve az új dolgok (érzések, emberi 124
