Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)

Világkép és stílus. Gárdonyi gyakorlati esztétikája

tulajdonságok stb.) felfedezése és bemutatása. A műalkotás a „termé­szetes egyszerűségre” épüljön, az író csak olyan témát dolgozzon fel, amiben neki magának is öröme telik: „magadnak írj!” - ismételgeti, nem a látványnak kell szépnek lenni, hanem az a szép, amihez szere­tettel közelít az író. Ezzel a „magasabb rendű világfelfogással” a kis dolgokban is felfedezhető a mélység, az örökkévaló érték. így nyer ér­telmet Gárdonyi emlékezetes levele, amit Az én falum című novellás- kötetet bíráló Lázár Bélának írt 1899. március 7-én.149 A levélben ép­pen a „csekély témát”, a benne felfedezhető távlatosan mély emberi ér­zéseket vette védelmébe. Emerson hatásáról szólva - az eddig bemutatott párhuzamokon túl - érdemes még megemlítenünk néhány rokon gondolatkört. Gárdonyi elmarasztaló megjegyzése naplójában Goethe Wilhelm Meister-jéről egybeesik a német költőt nagyrabecsülő, de az „erkölcsi eszményítés” hiánya miatt elmarasztaló Emerson negatív véleményével. Gárdonyi is feltehetően erre gondolhatott, amikor - alapos tévedéssel - „unalmas kontárműnek” nevezte a regényt, hiszen ugyanebben a titkosírásos naplójegyzetben a Faust mintájára tervezett egy „filozófiai művet”, amelyben a „hívő és nem hívő szívet”, a jó és a rossz morális ellenté­tét szerette volna megírni. A kérdéskör azért érdekes és fontos, mert az esztétikum és az erkölcs viszonyát érinti. Emerson és Gárdonyi itt feltehetően azt nem vették figyelembe, amit Carlyle írt Goethéről. Goethe azt mondta, hogy a szép, az igazi szép magasztosabb, mint a jó, magában foglalja a jót. A költő morális értéktudata épül be az esz­tétikumba, s válik művészeti alapelvvé. Pedig Gárdonyi is ezt vallot­ta: „Szép: ami igaz”, „az igaz nagyobb rezgést kelt”, „ Valójában nem rút semmi se, és nem szép semmi se, mert széppé és rúttá mindent a felfogás teszen”. A legmélyebb rezgést szenvedés ellentéziseként je­lentkező szeretet váltja ki: „Esztétika: szép az, amit, ha csak egy perc­re is szeretünk, ami meleg érzést kelt bennünk”. A szépség Emerson szerint nem statikus érték, fejlődési fokozatai vannak. Konkrét alapja az egyszerű tárgyi világ, annak olyan részletei, amelyekben a költő maga is örömét leli (emberek, állatok, természet 149 Lásd a 9. sz. jegyzetet! 125

Next

/
Thumbnails
Contents