Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)
Világkép és stílus. Gárdonyi gyakorlati esztétikája
A Gárdonyi-mü érzés- és gondolatvilágának, szerkezetének is legfőbb esztétikai energiaforrása az ellentézis. „Ami az órában a rugó, az a műben az ellentézis” - olvassuk a Mesterkönyvben. Majd tovább: „Az ellentézis minden, ha szerkesztesz... Az ellentézis az a varázsvesz- sző, amellyel a legnagyobb rezgéseket keltjük. Az író himzőrámája az ellentézis! Ellentézis-fundamentum nélkül nincs műalkotás. Fonást ötletekben is azonnal az ellentézist nézd, keresd, mint a festő az árnyékvonalat. Az ellentézis természete, hogy rendet teremt. Oszt is, köt is. Árnyék és világosság egyszerre ”. Az ellentézis hiánya az írói művészetet kisebbíti: S nézd a Goncourt-testvérek regényét, akik az írás minden mesterfogását ismerik, csak a fundamentum-ellentézist nem Az ellentézis áthatja a mű minden ízét, ám a legfontosabb az elbeszélés (regény), de a dráma struktúrájának kiképzésében is. Rendet teremt, oszt és köt, művészi szerkezetet hoz lére. Gárdonyi müveinek laza szerkezetét, komponáló művészetét többször érte elmarasztaló kritika. Ebben a tekintetben is vannak jó és gyengébb alkotásai, az általa elgondolt kompozíciót is érheti kritika, de az tagadhatatlan, hogy az emberi kapcsolatokban kiteljesedő legmélyebb rezgést, a szenvedésből sarjadó szeretetet középpontba állító világképéhez megtalálta a legmegfelelőbb művészi struktúrát, az ellentézisekre épülő kompozíciót. A hozzá vezető alkotói gondolkodás követése ezért igen tanulságos lehet! Ha a „karakter-faragásban” Dickens volt az eszménykép, akkor az ellentézisekre épülő szerkezet művészi példáját Dosztojevszkij nyújtja. Dosztojevszkij még meg nem írt új emberarcokat (lélekmélysége- ket) fedezett fel, s felfedezte a legmélyebb esztétikai forrást, a tragikumot: „Dosztojevszkij azért írt oly fenséges műveket - jegyezte fel Gárdonyi -, mert voltaképpen tragédiaíró volt, csak témáit regénynek írta meg”. Melegszívű író volt, aki a sorjázó ellentézises szituációkban embereinek testi-lelki izgalmaiból (extázisokból) örökérvényűen mély (Ewigkeitszug) emberi érzéseket (rezgéseket) bontott ki. A személyiség én-tudatának - mint „karakter-tengelynek” - feltárására koncentrált. „ Világosodtam rá - írta 1918. október 21-én —, hogy a való élet történetei csak egy jelenet. Az előzmények meg kiegészítések igen-igen vázlatosak. Ezekben a napokban olvastam és vizsgáltam Dosztojevsz121
