Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)
Világkép és stílus. Gárdonyi gyakorlati esztétikája
kij Hülyé-jét.148 Találtam tanulságképp: Minek vagy milyennek érzi maga-magát? (Mint karakter-tengely. Október 22.) ” Majd másutt ezeket olvashatjuk: „A hideg-talpú író nem író. Tehát Dosztojevszkij fogja fel helyesen: extázist extázisra keress és írj!... Dosztojevszkij, ha a folytatáson gondolkodik, a szituáción gondolkodik, Gogol a karakterjegyeken... Ellentézis szüli a szituációt, szituáció az extázist. Dosztojevszkij csak extázisokkal dolgozik. Ütközés egyre-másra. Emberbe, miliőbe. Ez neki a regény ”. Gárdonyi szerint már a „témabecslés” során ügyelni kell arra, hogy a megírandó mű témája egyetlen, tömör ellentézises mondatban összefoglalható legyen. Ez a fundamentális ellentézis állítja elő a kezdő szituációt, amelynek feszültsége nemcsak szituációt épít szituációra, de a karaktert kibontó extázisokat és az extázisokból sarjadó rezgések sorát is elindítja. A mü maga így vékony fonálra fűzött extázisok sora, amely a részletezésekkel és eltolódásokkal halad a befejezés felé. Any- nyi szituációt kell beállítani, amennyi a karakter legteljesebb kibontásához szükséges, illetve a szituációban előálló extázisok és rezgések gerjesztik a további szükséges szituációkat. A „vázolás” és „csiszolás” műhelymunkája során elnagyolhatok a történések, a „mese” részletei, mert elsősorban a szituációban kell az extázisokat és rezgéseket részletezni, az „eltolódásokat” - a negatív és pozitív érzelmeket - alaposan kidolgozni. (Pl.: a karakter és miliő ellentézises beállítása, a karakter-tengelyt adó legjellemzőbb lelki jegyeknek az egyénítést biztosító túlzásai, repetációi, egy ellenalak vagy ellentétes irányba ható paralel ellentörtént („Unterstrom”) stb.) így áll elő az ismétlődésekkel megvalósuló emelkedés és ereszkedés, a vég felé haladó hullámmozgás: „Az elbeszélésképlet éppúgy szeizmografikus, mint a hegedűjátéké: folytonosan rezgőfel-felemelkedő extázisok”. Az ily módon rekonstruálható elbeszélésképletben különösen fontos az indító- és zárószituáció struktúraképző szerepe. Az indítószituációban rejlő feszültség hozza mozgásba a mű világát (tartalmát és formaképző eszköztárát), így abban potenciálisan benne van az elbeszé148 Dosztojevszkij Félkegyelmű című regényéről van szó. 122
