Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)

Világkép és stílus. Gárdonyi gyakorlati esztétikája

16. kép. Részlet a Titkosnapló bél. Középen a feltűnő rajzolatú jelcsoportban a hullámvonallal és ferde vonallal átrajzolt kör olvasata: „Karakter”

tos ellentézises szituációkban az egyén egy lelki jegy repetálása vagy túlzása által teremtődik elénk. Különösen hatásos, ha az ismételt szó, mondat vagy gondolatcsoport (mint Dickens Copperfield Dávid-jában) nem üres szokás, hanem egy „gondolkodásnak a tengelye”. De karak- terizálhat egy-egy testi jegy (külső, beszéd stb.), a jellem viselje magán a „kor-jegyet” (pl. ismert nevek, politikusok, divat, könyvek, nóta, az akkori emberek elméjét foglalkoztató világesemények stb. ... „írás közben olvasd az akkori verseket. Idegen nyelven is”), érdekessé teszi a személyiséget egy-egy „momentán-jegy”. Például A borban a Baracs Matyit alakító Rózsahegyi beszélgetés közben „pálcát hánto- gat”. Van tehát egy maga-ügye, az adott szituáció momentán-jegye, amivel esetleg zavarát palástolja stb.

A „momentán-jegy” szokatlan, látszólag oda nem tartozó, rejtett, sokak által észre sem vett vonása a dolgoknak (a karakternek is), de észrevett jelenlétével újraértelmezhető, átrendezhető „az életnek szinte minden órája”. Gárdonyi gondolkodása ebben a tekintetben igen érdekes irányba mutat. A momentán-jegyről írja naplójában: „ Valami, ami nem tartozik oda. De a szem egy percre ráesik és felfogja, mint a moment-fo- tográfia, hogy olyan részletek vannak benne, amiket a fotográfus nem látott, de hogy ott vannak, értékesek. Kassákizmusnak nevezhetnénk. ” Gárdonyi sokszor elmarasztalt konzervatizmusával kapcsolatban érdemes átgondolni azt a szemléletet, amely a szokatlanul új momen119