Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)
Világkép és stílus. Gárdonyi gyakorlati esztétikája
tarka névsor tagjai - bár a felsoroltak többnyire formálták Gárdonyi világképét is - a tízes évek végén már inkább a közlésforma alanyiságának erejét, a szubjektív „lelki rezgések” közvetítésének elsőrendű lehetőségét erősítették a poétikai eszköztárát átrendező író tudatában. A Titkosnapló Mesterkönyv-fejezetéből kibontható művészetelméleti gondolkodás tehát mindenképpen a Gárdonyi-életmű egyik legfontosabb területe. Alapkérdése a mű céljának, értelmének kérdése, mert minél inkább meg tud felelni ennek a célnak, annál értékesebb az alkotás, és ez lesz az írói nagyság mértéke is. A cél pedig embememesítés, egy „szép rezgés”, egy lelki mámor feledhetetlenné tétele által. Minden műnek akkora az értéke, amekkora rezgést kelt a szívekben. A mélység és az örökérvényű „grandiózus vonás”, az örökkévalóságnak szóló végtelenség emelkedett érzése („Ewigkeitszug”) az érték-meghatározó etalon. A szeretet ez az alap, mert minden megszépül, amire valaki szeretettel néz. Az esztétikai szép forrása a szituációt (helyzetet) teremtő ellentézis, a dolgok (karakter, külső és belső jegy, tárgyak, miliő, történés stb.) ütköztetéséből előálló lelki feszültség. A feszültség annál mélyebb, erőteljesebb, minél inkább ód-közeli tartam a két ütköző erő. Az ód minden dolgok lényege: „Az ódot tán lélek-párának lehetne nevezni... Odja van tán némely helynek, helységnek is. Régi háznak, bútornak, fának. Rejtelmes én-je, amely él, gondolkodik, vagy mintha lélek volna, ő maga is, csakhogy nem emberi testben, vagy legalábbis olyan élő karaktere még a hegynek, völgynek is, mint az embernek. ” A művész, a művészet, az író tehát a dolgok - talán Rilkére emlékeztető - „átlényegítésére” törekszik, olyan létharmónia megteremtésére, amelynek szép és igaz tartalma antropomorf minőségű, azaz emberi érzelem vagy értelem. A személyiség egészét megrendítő - indulatait mozgásba hozó - ellentézis teremti a szituációt, egy olyan állapotot, amelyben az extázisok (lelki izgalmak) érzelmi reakciókat, rezgéseket hoznak létre. Ezek közül legmélyebb a szeretet, amelynek ellentézise a szenvedés. Az esztétikai szép lényege tehát a megrendítő kontraszt, amelyből a legemberibb tartam, a szeretet sarjad. Szép lehet a rút is, ha arra szeretettel nézünk: „A kész szépet adni nem virtus. A rútat tedd széppé és vidd az olvasó szivébe. Milyen nagy különbség Beniczkyné és Doszto117
