Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)
Világkép és stílus. Gárdonyi gyakorlati esztétikája
A sok kanyargó közt elvész a fonalam. A munkámat azzal nehezítem meg, hogy nem komponálom meg a történetet kellőképp és munka közben oldok, fejtek". Ezért írta elő követelményként a műalkotás megtervezését: „Ne fogj bele, amíg nem átlátszó az épületrajz, mert akkor nehezen dolgozol ezért volt szükség a jellemet felépítő „embertáblára” és „karakter-táblára”, a környezet jellemet meghatározó motívumait tartalmazó „miliőlapra”, vagy éppen a cselekményt vázoló „fonótáblára”. Valószínűleg ez az önkritikus regényszemlélet magyarázza azt a tényt is, hogy bár átgondolta a drámai mű rendszerét is („Címszavak a drámáról”), a műalkotás struktúráját az epikai műre vonatkoztatva dolgozta ki elsőrendűen (regény, nagynovella, kisnovella, tárca stb.). A megújulási szándék másik jellegzetes példája a hagyományos epikai közlésformáktól való elfordulás és új alakzatok felfedezése. Témabecslése során jegyezte le: „ Csak az első személyben elmondható témákat írd meg”! Amikor felismerte és tudatosította, hogy világképének megfelelően személyiségközpontú pszichologizmusához csak az első személyű narráció a legmegfelelőbb közlésforma, felfedezte az esszé, a napló és az önéletrajz intellektuális anyagiságának lehetőségeit. Hónapokon át ilyen müveket olvasott, s ha ezek közé másod- vagy harmadrendű alkotások is bekerültek, ezek nem módosítják az alaptörekvés modem irányát. Mert olvasmányai között ő maga tartotta számon a 16. századi olasz manierista Benvenuto Cellini önéletrajzát, a kezdetben pi- etista, majd misztikus Jung-Stilling háromkötetes önéletrajzát, az orosz festő- és írónő Marija Baskircsev naplóját, a magyar származású német íróvá lett Max Nordau kultúrkritikai esszéit, a később fajelméletével el- híresült angol Houston Chamberlain korai kríziselméleti tanulmányát, Schopenhauer művészeti írásait, az angol Thomas Carlyle érzékeny történeti és irodalmi munkáit és a leginkább „lelki rokonának” érzett amerikai Ralph Waldo Emerson esszéit.147 A világnézetileg meglehetősen 147 A Mesterkönyv titkosírásos jegyzeteiből: „Az elsőszemélyü elbeszélés akármilyen hézagos, darabos, töredékes lehet, mint például Benvenuto Cellini, Baskircsev, Jung- Stilling. Mentül töredékesebb, antul inkább érezteti a mögöttes rezgést, az arriere-pen- sée-t. Karakterfestés is könnyebb, levegő is igazabb” ... „Februárban s márciusban végigolvastam Nordau Entartung-ját... Áprilisban olvastam a Konvencionális hazugságok-at, ugyancsak Nordau-tól. Mind a két könyvnek örültem (Ez utóbbi eredeti címe: Die konventionellen Lugen der Kulturmenscheit, 1883.) 116
