Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)

Világkép és stílus. Gárdonyi gyakorlati esztétikája

ber, sok mindent félreismert a világban, de mint költő egy másik világot tudott teremteni, amely a valóságnak megszépített mása

Mind minden sommás ítélet, ez is felemás: részigazságai mellett alapvető tévedéseket is tartalmaz. Leginkább azt, hogy Gárdonyi „dilettáns” volt, valamiféle „ösztönös tehetség”, akit spontán érzések sodortak különböző szélsőségek között. Ez pedig azt is feltételezi, hogy hiányzott nála az autonóm értéktudat, az önálló világkép és a műalkotás alapvető feltétele, a tudatos esztétikai gondolkodás.

Schöpflin Aladár minősítéseivel szembesülve Gárdonyi autodidaxisa alapján inkább világképének eklektikus eredetére, mintsem „szellemi dilettantizmusára” gondolhatnánk, hiszen a sokféleségből tudatos szemléleti logikával épített fel egy autonóm, egységes rendszerű világképet, az irodalomról vallott nézetei pedig - ha vannak is ezeknek a nézeteknek a vegyes olvasmányokból megmaradt hordalékai - ehhez az autonóm (egyéni) világképhez igazodtak. Az természetesen logikátlan feltevés, hogy az irodalomról vallott nézetei „alkotás közben nem zavarták”, mert éppen ebben a feltevésben rejtőzik a „spontán ösztö- nösséggel” alkotó Gárdonyi képzete, akinek tudásából, szemléletéből hiányzott volna a művészi alkotó tevékenységét meghatározó önálló esztétikai értékrend. A gazdag írói hagyaték és a művek világa cáfolja ezt a spontaneitást, s csak sajnálhatjuk, hogy a Gárdonyi-filológia mindmáig adós ennek a nagyon fontos kérdéskörnek a vizsgálatával.

Schöpflin Aladárnak persze abban igaza van, hogy némely Gárdonyi-mű tudálékosnak hat, tézisjellegével fárasztó, de éppen a Gárdonyikutatás feladata lehet, hogy a müvek esztétikumáról leválassza az önképzés, a gazdag olvasmányélmények értéktelen szellemi hordalékát. Ha szeretnénk eljutni az „új Gárdonyihoz”, be kell látnunk, hogy a gazdag hagyatéki dokumentáció - közötte a titkosírásos jegyzetek - ismeretében soha nem volt időszerűbb annak vizsgálata, hogy Gárdonyi rendelkezett-e önálló esztétikai értékrenddel, s ha igen, milyen volt poétikai rendszere? Gárdonyi egri könyvtárának és a Titkosnapló Mesterkönyv című fejezetének ismeretében a következőkben arra teszünk kísérletet, hogy egy ilyen irányú vizsgálattal feltárjuk a művészi gyakorlat teoretikus hátterét, az elmélet és gyakorlat összefüggésében pedig választ adjunk Gárdonyi konzervatizmusának vagy modernségének vitatott kérdéseire.

108