Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)

Világkép és stílus. Gárdonyi gyakorlati esztétikája

menti legtöbbjük hiányát, az esztétikai, poétikai és irodalomtörténeti szempontok elhanyagolását. Ezért érdemel kitüntetett figyelmet Schöpflin Aladár Gárdonyi-képe.137 Schöpflin nemcsak az író egyéniségéről, írói habitusáról, ember- és természetrajzáról mondott visszafogott, kiegyensúlyozott ítéletet - felismerve, hogy Gárdonyi egy átalakuló világ átalakuló értékrendjének „menekülő” típusa, egyúttal egy újfajta szuverén értékrendet teremtő művész -, de méltatta műfajteremtő jelentőségét is. Ezek szerint a kisregényt, nagynovellát önálló léthelyzetbe juttató Gárdonyi nem a monumentális nagy formák mestere, hanem az enyhe és finom vonalakból épített kis formák „gyengéd kezű mívese”. Természete szerint novellaíró volt - fejtegette Schöpflin Aladár -, akit az emberi lélek, az élet természetes létezési formái érdekeltek és ehhez igazodtak elbeszélő eszközei is. Analitikus pszicholo- gizmusa nem intellektuális jellegű, hanem érzésvilágot feltáró ember- szeretetből fakad.

Schöpflin Aladár sok finom részletet feltáró 1922-es Nyugat-beb nekrológjának legfőbb szempontjait bővebben is kifejtette 1925-ben az írók, könyvek, emlékek című tanulmánykötetében. Egy évtized múlva - Az élő Gárdonyi című könyv megjelenése után - ismét a Nyugatban írt Gárdonyiról.138 Itt már szigorúbban ítélte meg az írót. Először fiatalkori szertelen kísérletezéseit minősítette, majd az egész életműre vonatkoztatva fogalmazta meg kifogásait: „Későbbi alkotásain is észrevehető ez, az élettel és az irodalom nagy kérdéseivel szemben gyakran foglalt el művészszínvonalával nem egészen egyszínvo- nalú álláspontot.

Az okoskodó emberek fajtájából való volt. Sok mindennel megpróbálkozott (öröknaptár, spiritizmus), ami azt mutatja, hogy nem volt tisztában a dolgok értékskálájával. Ezért érezhető írásaiban naivitás, a naiv dolgok felemelése, a fontosabbak elejtése.

Az irodalomról és a szellemi dolgokról alkotott nézetei dilettánsra emlékeztetnek, de alkotás közben nem zavarták ezek a nézetek. A baj csak akkor jelentkezett, ha kommentálni akarta a dolgokat. Mint em137 Schöpflin Aladár: Gárdonyi Géza. Nyugat, 1922. 1245.

138 Schöpflin Aladár: Gárdonyi problémája. Nyugat, 1935. 329.

107