Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)
Világkép és stílus. Gárdonyi gyakorlati esztétikája
azonban az író fiát autentikus életrajzírónak tekinteni - más források hiányában erre többször rá is kényszerülünk -, néhány zavaró körülmény némileg bizalmatlanná tesz bennünket. Ezek közül a legbántóbb, hogy a Gárdonyi József által többször hiteles forrásként idézett irói napló soha nem került elő, de zavaró lehet a szerző kedélyesen anek- dotikus, helyenként naivan mesélő előadásmódja is: mintha Gárdonyi József szépirói ambícióit szerette volna érvényesíteni az életrajzi dokumentumnak szánt könyvben. A könnyed hangnem ébreszti fel a fikció gyanúját, de ennél még az a téveszme is hibásabb, hogy Gárdonyi József szerint — legalábbis ezt feltételezhetjük - ez a „göregáboros” hangvétel illett leginkább az íróhoz. Alig más ez, mint a Gárdonyi „gyermeteg katolicizmusa” és „gyolcsgatyás magyarsága” körül keringő méltatások fárasztó egyhangúsága. Ezeknek az értékeléseknek sorába illeszkedik az írói életművet először monografikusán feldolgozó Futó Jenő könyve136, amely jellegzetes példája a nagyigényü szándékból született, de egészében elvetélt kísérleteknek. Futó Jenő némi pozitivista ráhangoltsággal épített fel egy portrétanulmányt, amelynek legnagyobb érdeme a szorgalmasan összeállított bibliográfia és a Gárdonyi-művek kronologikus leírása. Mai szemmel nézve az író világnézetéről, alkotó művészetéről, humoráról és előadóművészeiéről szóló fejezetek inkább lehangolóak, és semmivel nem adnak többet az eddig bemutatott értékeléseknél. Gárdonyi itt is „gyermeteg katolicizmusával”, ugyanakkor teozófikus pan- teizmusával és fajtiszta magyarságával tűnik elénk. Olyanként, akinek „belső magyarságába” nem vegyülnek idegen motívumok, és akinek „lelki alkatában” maradéktalanul fellelhetők a „magyar lélektulajdon- ságok”. Úgymint „bizonyos passzivitás, szemlélődő hajlam, szemérmes érzékenység, szűkszavúság, úri önérzet, hirtelen kirobbanó hevesség”. Sík Sándortól idéztük ezeket a minősítéseket, akinek szellemisége - a Ravasz Lászlóéval együtt - formálta Futó Jenő - a Sík Sándorénál lényegesen jellegtelenebb - Gárdonyi-képét. Az itt bemutatott Gárdonyi-portrékat részben persze megértéssel kezeljük: ideológiájukat a kor szellemisége alakította, de még ez sem 136 Futó Jenő: Gárdonyi Géza. Hódmezővásárhely, 1930. 106
