Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)
GÁRDONYI KÖZELÉBEN - Az írói világkép határai. Gárdonyi világnézete - A mü és világnézet
tezik, az egyetemes nagy természet rendszerébe igazodik be. A lélekvándorlás hite vigasztalóbb volt, mint a feltámadás homályos, bizonytalan dogmája, vagy a mechanikusan értelmezett materializmus természettudományos determinizmusa. A megreformált vallás emberibb lett, a vak determinizmust a nemesebb eszmények váltották fel, amelyek egy új erkölcsi rend megteremtéséhez adhatták meg az alapot. Mezei József figyelmeztet arra, hogy ez már nemcsak visszahatás, reakció a kiábrándulásra, de egyben akció is, óvatos kísérlet egy célszerű életprogram felépítésére.126 Valójában persze nagyon bonyolult volt ez a magány! Individuális szabadságának határait minduntalan áttörte a tartalmas emberi kapcsolatok kiépítésének vágya, s ez állandó feszültséget eredményezett. Nem lehet véletlen, hogy az egész Gárdonyi-életmű kulcskérdésévé nőtt a szeretet problémája, a társkereső szándék, amely oly tiszta emberséggel tölti meg a műveket. A vonzódások és a beteljesületlen vágyak az individuális szabadság konfliktusait fejezik ki. így lett a megszenvedett magány a társadalmi-történelmi kor jelképe, megoldásra váró problémáinak szubjektivizált kifejezője. A mű és világnézet A Gárdonyi-kutatás nagy adósságának tartjuk, hogy mindeddig nem tekintettük át rendszeresen az író világnézeti útkeresését. Rájöhettünk volna, hogy Gárdonyi elidegenedése a századforduló jellegzetes eredménye volt, s nem egy különc „remete” tévelygése. Szépírói teljesítménye is csak így érthető igazán, hiszen pályáján mindig visszatérő konfliktus volt a lelki szabadság és az egyén társadalmi cselekvésének összeütközése. Felfedezzük jelenlétét Az én falum rajzaiban, és ott érezzük az utolsó regényében, a Ki-ki a párjával címűben, amely már címével is utal az életmű kulcskérdésének tekintett társkereső szándékra. S közben nemcsak olyan művekben jelentkezik, mint A láthatatlan ember és az Isten rabjai, amelyek Gárdonyi vi126 Mezei József: A szimbolista élmény kialakulása (Reviczky Gyula). Akadémiai Kiadó, Bp. 1968. 347-348. 101
