Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

PÁLFFY GÉZA: Hírszerzés és hírközlés a törökkori Magyarországon

A török-magyar határ mentén a megbízható hírszolgálat kiépítését - noha ennek alapvető módszerei már a középkorban kialakultak - az esztergomi érsek a konstantinápolyinál sokkal nehezebben kivitelezhető feladatnak tartotta.52 Pedig a magyarországi török hódoltság területén a középkori gyakorlat és szokások mellett újabb lehetőségek nyíltak információszerzésre, noha ezeknek valóban megvoltak a maguk buktatói. A török végvárrendszer ugyanis már a középkori Magyarország területén alakult ki, ami azt eredményezte, hogy a horvát és a szlavón végvidék kivételével a délszlávok mellett egyre jelentősebb, majd fokozatosan meghatározóbb szerephez jutottak a hódoltsági magyar alattvalók, akikkel a kapcsolattartás a végvári kapitányok részéről sokkal zökkenőmentesebben bonyolódhatott, mint Mohács előtt az országhatáron kívül élő szerb exploratorokkal.

A hódoltsági alattvalók közül a szomszédos törökök készülődéséről a legbiztosabb beszámolókat [I.] a pasák és bégek dívánjaiban helyet foglaló magyar íródeákok53 és egyéb beépített, főként renegát tisztségviselők szolgáltatták - miként arról a határ menti kémkedés egyik legjobb korabeli ismerője és megszervezője, Kerecsényi László gyulai főkapitány nyilatkozott Nádasdy Tamás nádorhoz írott egyik levelében: „Egy vége [ti. végvára - P. G.] sincs ő. fsgének, az hon job és igazb kémeket tartanak, mert oly kimem vagyon, ki mindenkor az tanácsokba ül. ”54 Portai kollégáikhoz hasonlóan azonban a végvidéki tolmácsok és renegátok is gyakorta „kettős ügynökök” voltak, amennyiben viszont ezen tevékenységüket a kényes egyensúly felbomlása nélkül folytatták, mindkét fél méltó elismeréssel honorálta munkájukat. Rajtuk kívül aló. században a korábbinál sokkal jelentősebb szerephez jutottak a kémhálózat működtetésében [IL] a hódoltsági és azon királyi magyarországi területek falvainak bírái és jobbágyai, amelyeket az oszmánok is adóztattak. Nekik ugyanis az adó beszolgáltatása címén avagy az ezzel kapcsolatos problémák ürügyén szabad bejárásuk volt az ellenséges végházakba, ahol azután a királyi kapitányok anyagi ösztönzésére alaposan körülnéztek. Hasonlóképpen tovább növekedett [III.] a keresztény rabok kémA kémkedés rendszere a török-magyar végeken

52 „In locis interioribus regni et finibus nostris propinquioribus ratio longe magis habetur incertior de sufficientibus exploratoribus obtinendis. ”

53 Takáts Sándor: A magyar és a török íródeákok. In: i/o.: Rajzok a török világból. I. köt. Bp., 1915. 1-104.

54 Komáromy András: Kerecsényi László levelei Nádasdy Tamáshoz. 1553-1562. In: Történelmi Tár 1906. 261.: No. LI. Vö. még Szakály Ferenc adataival Horvát Márk szigetvári kapitányra vonatkozóan: Szakály Ferenc: Egy végvári kapitány hétköznapjai i. m. 56-57.

48