Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)
PÁLFFY GÉZA: Hírszerzés és hírközlés a törökkori Magyarországon
legátusokkal való együttműködésben, hiszen a fejedelmek a szultáni udvar mellett a budai pasához is gyakran küldtek követségeket.47 48 Az érsek tehát felismerte, hogy az oszmánoknak alárendelt keresztény vazallusállamokkal (elsősorban Erdéllyel és a két román fejedelemséggel), valamint az ellenség ellenségeivel, főként a perzsák kémeivel érdemes felvenni a kapcsolatot. Arról azonban még ő sem tudhatott, hogy erre már az 1550-es évek végén több alkalommal sor került, midőn Konstantinápolyban a sokat emlegetett Cemovic egy szőnyegkereskedőnek álcázott perzsa ügynökkel állt kapcsolatban.49 Nem feledhetjük azonban, hogy miközben az esztergomi érsek a kémkedés területén szükségesnek vélte az erdélyi fejedelemséggel való együttműködést, addig a Királyhágón túli területekkel határos felső-magyarországi főkapitányság generálisai, illetve maguk a fejedelmek is az egész törökkor folyamán igyekeztek minél komolyabb hírszerző hálózatot kiépíteni szomszédjuk országában. Az 1570-es években Paul von Sara kassai főkapitány-helyettes például nem győzte állandó jelleggel küldözgetni az erdélyi országgyűlésekre bizalmasait,50 ugyanakkor bő fél évszázaddal később I. Rákóczi György sem mulasztotta el, hogy német katonákat fogadjon fel kémeknek a birodalomban lezajló események minél alaposabb megismerése érdekében.51 47 „Nos postrema legatione Turcica unum habuimus Germanum natione, Mahmut vocatum, qui tanta fidelitate sese nobiscum gessit, ut et scripto manus suae exhibebat omnia acta tum Gallorum, tum etiam Venetorum et quaecunque ab oratoribus assequebatur Transsylvani, quique etiam qualibet die in divano eius principis coram primariis passis agitata unde- cunque fuerunt, subito referebat. Nec hoc solo officio contentus erat, consilia etiam sug- gerebat, quo nam scilicet pacto possemus passarum malliciae occurrere et res nostras bene gerere. Cui licet nos, quantum potuimus, non defuimus, eumque etiam Caesareae Maiestati commendavimus, quum et Albertus quondam de Wijs huius praecipue adminiculis tarn egregie tot annorum legatione sua defunctus fuerit, laboraritque, ut si certa aliqua et illa qui- dem uberior atque amplior stipes constitueretur annua, quae et praeterita servitia sua com- pensaret et in futuris contineret. Sed, ut intelligo, neglectius cura eius geritur. Qui tarnen vel unicus praevalet pluribus aliis, quippe qui quum et Gallorum, et Venetorum, et omnium alio- rum similium in aula eius principis degentium tractet négocia, Serenitas Vestra consideret, quantum Maiestatibus Vestris servire possit et quanti eisdem sit habendus. " 48 „Si cum Transsylvano aliquid certae societatis contractum sit, uti vulgo dici audio, ipse etiam magnopere posset hoc officii gerere Maiestati Caesareae gratificari. Qui cum crebro homines suos apud et principem Turcarum, et apud Budensem passam habeat, facile cre- dendum est, múlta eum de consiliis et conatibus Turcarum posse praescire. ” 49 Zontar, J. : Michael Cemovic i. m. 196. 50 Remek adatokkal szolgál erre vonatkozóan Sara csaknem teljes egészében fennmaradt 1578. évi levelezése: ÖStA Kriegsarchiv [KA], Alte Feldakten [AFA] 1578/13/1. No. 63., No. 92. stb. levelek. 51 „Exploratores in partes imperii princeps ex militibus Germanis quatuor certo narratur expe- divisse.” MOL A 33 Magyar Kancelláriai Levéltár, Propositiones et opiniones 1638. No. 129.: 9. cikkely. 47
