Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

PÁLFFY GÉZA: Hírszerzés és hírközlés a törökkori Magyarországon

rodalomból érkező hírek legfontosabb határvidéki továbbító központjából, a komáromi erődítményből Andreas Kielman von Kielmansegg főkapitány arról tudósított, hogy Szokollu Mehmed nagyvezír maga „buzdította” David Ungnad követet a szultáni sereg létszámának mesterséges felnagyítására: „Májusnak 10. napján török császár kiment volt, az mint jobb szerrel lehetett tőle, mintha vadászni ment volna, agarakat és szelendekeket vitetett ki. Onnand meg jüttében Mehmet pasánál volt Ungnád uram, és [a nagyvezír] kérdé tőle: mint tetszik az császár dolga, mennyed magával vélnéd lenni? Mondja Ungnád uram, hogy kilenc avagy főképpen tíz ezernek ismérem lenni. Mondja Mehmet pasa neki, hogy száz ezernek mondjad lenni, maga ugyan nem volt tíz ezernek fölötte. ”44

Ibrahimmal ellentétben ugyanakkor Verancsics érsek a bécsi származású Jakob von Pibrachról, alias Mahmud dragománról igen kedvező véleménnyel volt.45 Ő ugyanis 1567-1568-ban a Habsburg-diplomaták számára saját kezűleg másolta le a francia és velencei követek iratait, naprakész jelentésekkel szolgált az erdélyi legátusok tárgyalásairól, sőt ami nem lett volna feladata, még tanácsokkal is segédkezett, miként nyerhetik meg egy-egy pasa bizalmát.46 Az érsek ezért benne és a hozzá hasonló udvari tisztségviselőkben látta a Habsburg- hírszerzés legfontosabb „csatornáit”. Ennek zökkenőmentes és hatékony működéséhez azonban ezen személyek rendes évi fizetését tartotta szükségesnek. Miután pedig 1570-ben arról értesült, hogy Bécsben a békeidőszakban a kémkedés költségeivel is spórolni kezdtek, felhívta Károly főherceg figyelmét, hogy Mahmud egymaga többet szolgálhat a császárnak, mint száz más hírszerző, hiszen a francia, velencei és egyéb követek irataihoz is rendszeresen hozzáfér.47

A Cemovic-féle titkos ágensek tevékenységéről ugyan még Verancsics sem tudott, a fentieken túl azonban még további két információ-szerzési lehetőségre hívta fel a figyelmet. A szultáni udvarhoz hasonlóan a török főméltóságok isztambuli rezidenciáinak török és renegát szolgáit is beépíthetőnek ítélte, noha utalt arra, hogy a tőlük nyert hírek ugyan hasznosak, de miután másodkézből származnak, értékük nem becsülendő túl. Ugyanakkor ezekről a helyekről a sze- ráji árakhoz képest meglehetősen olcsón juthattak információkhoz. Végezetül Verancsics a speyeri tárgyalásokról értesülve kiváló lehetőséget látott az erdélyi

44 MOL E 144 MKA Történelmi emlékek, Belügy Doboz 1. föl. 132.

45 Mahmud tolmácsra: Petritsch, E. DDer habsburgisch-osmanische Friedensvertrag i. m. 60-66., Szakály F: Mezőváros és reformáció i. m. passim és legújabban Acs Pál: Osztrák és magyar renegátok mint szultáni tolmácsok: terdzsümán Mahmúd és Murád. (Megjelenés alatt egy wolfenbütteli tanulmánykötetben.) Verancsics jelentésének alább idézett adatai remekül egészítik ki Mahmud dragománról szerzett eddigi ismereteinket.

46 1567 nyarán ezen tevékenysége minél gondosabb ellátására 300 dukátot kapott Verancsicstól és követtársaitól. Verancsics Antal összes munkái. V. köt. i. m. 24.: No. VI. További ilyen adatok: Petritsch, E. D. : Der habsburgisch-osmanische Friedensvertrag i. m. 61-66.

46