Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

PÁLFFY GÉZA: Hírszerzés és hírközlés a törökkori Magyarországon

a szolákok, a csauszok és egyéb szeráji szolgálók között számos beépített emberük volt, akik általában igen fontos és megbízható híreket szolgáltattak. Akadt például egy informátoruk, aki éjszaka a szultán ágya mellett őrködött és nappal is gyakorta jelen volt a tárgyalásokon, a szolákok közül pedig éppen azt a kettőt sikerült maguknak megnyerniük, akik mindig a legközelebb álltak a szultánhoz, így amiről vezíreivel lovaglása idején beszélt, arról tüstént jelentést tettek a követeknek.40 Verancsics ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy az efféle beépített embereket csakis úgy alkalmazhatják megfelelően, ha nem tudnak egymásról, többféle úton szolgáltatják az információt - hogy azok összevethetők és ellenőrizhetők legyenek —, továbbá szinte állandó jelleggel, naponta értesítik megbízóikat a szultán szándékairól. S noha a Habsburg követek leginkább a renegátokra számíthattak, az érseki beszámoló szükségesnek vélte törökök alkalmazását is, hangsúlyozván azonban, hogy ők ugyan könnyebben korrumpálhatok, hiszen igen kapzsik, de ugyanezen tulajdonságuk miatt egyúttal gyakorta megbízhatatlanok vagy kétkulacsosok.

A dívánban és a szerájban szolgálók közül két érdekes csoportra: a szultán zsidó orvosaira41 és a tolmácsokra42 Verancsics külön felhívta a figyelmet. A „nagyúr” általában Európából származó zsidó medikusait könnyen beépíthetőnek tartotta, hiszen velük gyógyítás ürügyén a követek is bármikor kapcsolatba léphettek. Az általában igen öntudatos és rátermett tolmácsokkal ellenben megkülönböztetett óvatosságra intett, hangsúlyozván, hogy nekik ezer módjuk van arra, hogy a diplomatákat félreinformálják, becsapják avagy tevékenységükkel kellemetlen helyzetbe hozzák. Ezen figyelmeztetései azzal is összefügghettek, hogy a követségekor szolgáló, lengyel származású tolmács, Ibrahim többnyire hamis híreket továbbított II. Miksa követeinek.43 A dezin- formálás egyébként amúgy is kedvelt fogása volt mind a korabeli európai diplomáciának, mind maguknak az oszmán udvari főméltóságoknak és tolmácsoknak. 1576 nyarán - hogy csak egyetlen példát említsünk - az oszmán bi40 „Nam et ex janizeris, et ex zolacchis, et ex czausis, et ex dapiferis, et ex plurium eius prin- cipis aulae aliorum ordinum hominibus fuerunt nobis non pauci. Quin etiam habuimus unum ex intimis suis adolescentibus, qui noctumo tempore super dormientem principem seriatim cum quibusdam aliis excubebat et diurno ubique illi aderat audiebatque omnia, quaecunque cum quibuspiam colloquebatur. Zalacchos [sic!] autem tales duos conciiiaveramus nobis, qui quum prodibat eques princeps, nulli iis propinquius ilium praecedebant, et quicquid colloquebatur interdum eundo cum vesiriis, omnia percipiebant et nobis referrebant. "

41 A szultánok zsidó orvosaira magyar nyelven legújabban lásd: Fodor Pál: Együttműködés és válság a 15-17. századi oszmán-zsidó kapcsolatokban. In: Századok 131/4. (1997)902-906., ill. vö. még Ágoston Gábor e kötetbeli tanulmányának gazdag adataival (141-144. oldal).

42 Matuz, Joseph:: Die Pfortendolmetscher zur Herrschaftszeit Süleyman des Prächtigen. In: Südost-Forschungen 34. (1975) 26-60. és Szakály Ferenc-Tardy Lajos. Nyomozás egy magyar származású szultáni tolmács után. In: Keletkutatás 1989. ősz 60-75.

43 Ibrahimra újabban lásd Ács Pál: Dudith András török sógora. (Kézirat.)

45