Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

PÁLFFY GÉZA: Hírszerzés és hírközlés a törökkori Magyarországon

re, mivel azonban korábban mind Konstantinápolyban, mind a végvári kapitányok kezénél gyakorta tűntek el az erre rendelt összegek, igen komoly anyagi megfontolások is szerepet játszottak a rendszer korszerűsítésére való törekvésben.

A Haditanács szorgalmazására azután 1570 szeptemberének első napján Károly főherceg kikérte a kérdés egyik legkiválóbb magyarországi szakértőjének, Verancsics Antalnak a véleményét is.31 Az esztergomi érsekben ekkor még elevenen éltek azok a tapasztalatok, amelyeket a drinápolyi békekötés előkészítése során folytatott tárgyalások idején, 1567-1568-ban szerzett a Portán,32 így jelentése kiválóan alkalmas arra, hogy segítségével bemutassuk a 16. század második felének konstantinápolyi és határ menti hírszerzését, illetve ennek legfőbb, a bécsi hadvezetést igencsak érdeklő problémáit.33

Az oszmán katonai-politikai vezetés céljairól és szándékairól a bécsi udvar számára a legmegbízhatóbb információkat - Verancsics szerint (is) - a diplomáciai követség tagjai, illetve az általuk beépített személyek nyújthatták. Miután Isztambulban a 16. században az európai államok sorra hívták életre állandó követségeiket,34 a szultáni főváros fokozatosan Európa egyik legfontosabb hírszerző és információ-cserélő központjává vált. A missziók tagjai kisebb-nagyobb mértékben mindannyian folytattak kémtevékenységet. Ennek érzékeltetésére elegendő a nagyvezímek 1563-ban a velencei követhez intézett azon frappáns kijelentésére utalnunk, miszerint abban az esetben, ha a szultán birodalmából minden kémet el akart volna zavarni, akkor a bailót az egész velence nációval, valamint minden más követet embereikkel együtt szintén ki kellett volna utasítania, hiszen mindannyian nem mások, mint kémek. A velenceiek ugyanakkor a szultánnak is rendszeresen beszámoltak a keresztény országokban történt eseményekről, miközben jelentést tettek az európai uralkodóknak arról, amit Törökországban tapasztaltak. Noha a szultán tisztában volt

31 1570. szeptember 1., Bécsújhely. Verancsics Antal m. kir. helytartó, esztergomi érsek összes munkái. Közli: Wenzel Gusztáv. X. köt. Vegyes levelek. 1569-1571. Pest, 1871. 70-71.: No. XXVIII. (MHH II.: Scriptores XXV.)

32 Verancsics ezen tárgyalásaira és egyúttal második portai küldetésére lásd: Verancsics Antal m. kir. helytartó, esztergomi érsek összes munkái. Közli: Szalay László. V. köt. Második portai követség 1567-1568. Pest, 1860. (MHH II.: Scriptores VI.)

33 Verancsics Antal Károly főherceghez. 1570. szeptember 28., Oláhújvár. ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 96. Konv. B. föl. 72-79. A páratlanul értékes jelentés kimaradt Verancsics Antal leveleinek gyűjteményéből. Ez ideig pusztán Takáts Sándor említette, de a több mint egy tucatnyi oldalra terjedő jelentés adatait pusztán néhány rövid bekezdés erejéig hasznosította: Takáts S.\ A kalauzok és a kémek i. m. 189-190. (Jelen tanulmány keretén belül — terjedelmi okokból — sajnos nincs lehetőségünk az esztergomi érsek javaslatának közzétételére, a legérdekesebb részeket és a legtalálóbb kijelentéseket azonban az alábbiakban a jegyzetekben ismertetjük meg az olvasóval.)

34 Vö. Ágoston Gábor jelen kötetben közölt írásával: 137. oldal.

43