Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

PÁLFFY GÉZA: Hírszerzés és hírközlés a törökkori Magyarországon

lására hírszerző szervezetet, az információk továbbítására, valamint a mezei hadakkal, illetve a védelmi rendszer távolabbi övezeteivel való állandó kapcsolat- tartásra pedig megfelelő hírközlő és hírküldő hálózatot építsen ki. A törökök elleni hadakozás sikere, a keleti diplomácia eredményes folytatása és az ellenük kiépített határvédelem megfelelő irányítása ugyanis nem kis részben éppen attól függött, hogy mind a védelmi rendszert, illetve a külkapcsolatokat irányító királyi udvarokban (előbb Budán, majd 1556 után immáron végérvényesen Bécsben), mind pedig a végvidéki főkapitányi központokban biztos információk alapján és megfelelő időben hozhatják-e meg a katonai-politikai döntéseket.

Miután a hírszerzés és hírközlés már sok évszázaddal ezelőtt kulcsfontosságú szerepet játszott egy-egy állam kül-, védelmi- és katonapolitikájának alakításában, aligha csodálkozhatunk azon, hogy a múlt század közepén megkezdődött nagy forráskiadási tevékenységet követően a magyar történetírás is már a 20. század első évtizedeitől megkülönböztetett figyelmet szentelt mindkét témakör feldolgozásának. Az oszmánok elleni kémkedés területén - miként a törökkor sok más kérdése kapcsán - a bécsi levéltárak kiváló tudora, Takáts Sándor írta az első komolyabb összefoglalást 1915-ben A kalauzok és a kémek a török világban címmel.1 Az úttörő munka azonban - Erdélyi Gyulának 1936-ban a budai vilájet területére irányuló hírszerzésről írott összefoglalójához hasonlóan1 2 - napjainkban már aligha tekinthető másnak mint törökkori kém-anekdoták páratlanul gazdag tárházának. Takáts ugyanis esszéjelle- gű írásainak többségéhez hasonlóan e tanulmányában sem törekedett a hírszerzés fejlődésének, struktúrájának és működésének szisztematikus bemutatására, a határvidékinél jóval meghatározóbb diplomáciai kémtevékenység pedig nem keltette fel igazán érdeklődését, hiszen abban is a Habsburgok magyarellenes tevékenységét vélte felfedezni.

Az 1970-es évek és az elmúlt évtized újabb kutatásainak köszönhetően mindkét területen jelentős előrelépés történt. Josip Zontar ugyanis 1973-ban külön könyvet szentelt a Habsburg-diplomácia 16. századi hírszerző tevékenységének,3 miközben Sugár István az egri, Bessenyei József a gyulai végvár és a bányavi1 Takáts Sándor: A kalauzok és a kémek a török világban. In: I/o.: Rajzok a török világból. II. köt. Bp„ 1915. 133-212.

2 Erdélyi Gyula: A magyar hírszerző-szolgálat a török hódoltság idején, különös tekintettel a budai pasalik területére. In: Törökhódoltság-korabeli okmányok a Magy. Kir. Hadilevéltárban. Budavár visszafoglalása 250 éves fordulójának emlékére. Bp., 1936. 33-58.

3 Zontar, Josip: Obvescevalna sluzba in diplomacija avstrijskih Habsburzanov v boju proti Turkom v 16. stoletju. Der Kundschafterdienst und die Diplomatie der österreichischen Habsburger im Kampf gegen die Türken im 16. Jahrhundert. Ljubljana, 1973. (Slovenska Akademija Znanosti i Umetnosti, Razred za Zgodovinske i Druzbene Vede I. Delà 18.; Institut za Obco in Naradno Zgodovino 5.) és Vő.'. Michael Cemovic, Geheimagent Ferdinands I. und Maximilians II., und seine Berichterstattung. In: Mitteilungen des Öster- reihischen Staatsarchives 24. (1971) 169-222.

34