Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

KORPÁS ZOLTÁN: Habsburg információszerzés a kereszténység északafrikai végeinél a 16. században

rendkívül széles palettát alkottak. Szintén ilyen alkalmi megbízatást láttak el a feljebb említett kereskedők, akikre a kémlelendő területtel fenntartott kereskedelmi kapcsolataikból származó információk miatt volt szükség. Alkalmi megbízatást teljesített azaz ügynök, akit, mai szóval élve, deszantosként dobtak partra valamelyik területen és miután a megbízást elvégezte, érte mentek. (A megbízatás széles lehetett, kezdve a másik ügynök, vagy személy kiszök- tetésétől, a szabotázsig, lázításig, akár a gyilkosságig.)

Ilyen ügynök volt Martinez, akit Garda de Toledo megbízásából Gozo szigetére vittek egy éjszaka, hogy kémlelje ki a török flottát 1565 szeptemberében.11 Pár nappal később pedig, - ahogy az az instrukcióból is kiderül - a gálya feladata volt felszedni, és visszahozni az ügynököt.

Érdekes ügynök típust képviselt az a diplomata, akinek 1534 decemberében V. Károly megbízatásából Barbarossával kellett tárgyalnia a kalózvezér átcsábításáról a keresztény oldalra, de a titkos instrukciók között szerepelt még Tunisz fellázítása Hajreddin ellen, illetve, ha a tárgyalások az átállásról nem sikeresek, akkor próbálja öt meggyilkolni.

Az Észak-Afrikában lévő rendkívül sok keresztény fogoly miatt alakult ki egy speciális intézmény, az ú.n. fogolykiváltó rendek. Ilyenek voltak még a reconquista idejéből Spanyolországban a ferencesek, kegyelmesrendiek (1198-tól), a trinitáriusok, azaz a szentháromságosok (1218). A családtagok, rokonok által összegyűjtött pénzeket ők szállították a maghrebi városokba, és e pénzből váltották ki a foglyokat (mint pl. Cervantest Lepanto után, aki az algíri élményeit megírta a Los tratos de Argel című drámájában). Jelentőségük nem volt elhanyagolható, hiszen 1575 és 1764 között kb. 15 500 foglyot, gályarabot váltott ki a három rend.11 12 A spanyol kémszervezet gyakran ezeket a kiváltó papokat szervezte be, akik szintén mozgásszabadsággal, pénzzel rendelkeztek, amit a megvesztegetéshez, információszerzéshez felhasználhattak. Bár ismerünk olyan esetet is 1580-ból, amikor pont egy ilyen ügynök-kiváltó pap, Cristóbal Pérez renegáttá válási kísérlete, majdnem lebuktatta a spanyol ügynökhálózatot Isztambulban. A rendszert a teljes katasztrófától csak az elfogott trinitárius szerzetes gyors hazaszállítása és Róma egyetértésével történő likvidálása mentette meg.13

Az információszerzés speciális része az, amikor a papok által kiváltott, vagy a muzulmán fennhatóság alatt lévő területekről megszökött foglyokat, gályarabokat hallgatta ki a spanyol hatóság. Ezek a személyek gyakran egy erőd, vagy

11 Salvá, 8. dokumetum. Az utasítás augusztus 30-án kelt.

12 Bunes Ibarra p. 278—286. Hasonló szerveket már hoztak létre: 1403 Magistrato di Miseri- cordia. XIII Gergely pedig 1581-ben életre hívta az Opera pia della redenione de’schiavi.

13 Sola-de la Pena p. 169—71.

274