Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)
KORPÁS ZOLTÁN: Habsburg információszerzés a kereszténység északafrikai végeinél a 16. században
dékáról. A spanyol társadalomra, politikára nagy pszichés nyomásként nehezedett a mórok, arabok visszatéréséi szándéka, „az arab reconquista”. Bár a kor történelmi realitása ezt nem tette valószínűvé, mégis a spanyol állam érzékenyen reagált minden egyes jelre, ami a félsziget moriszkói és a maghrebi mórok, törökök, arabok közötti együttműködésre utalt. A formális informátorok között kell megemlíteni a kereskedők közül beszervezett személyeket. Az előnyük szintén a mozgásszabadságukban, nyelv- és helyismeretükben rejlett. Ők általában mozgó, tehát emiatt akár több helyről is információt szállító ügynökökként szerepelhettek. Ilyen informátorok voltak pl. azok a kereskedők, akik felhívták a spanyol kormányzat figyelmét Abú Hasszán, Vélez de la Gómera urának kétkulacsos politikájára, aki 1549-ben spanyol vazallusként menlevelet kért a spanyoloktól, hogy személyesen tárgyaljon a spanyol udvarral a vár helyzetéről, adójáról, illetve a neki nyújtott segélyekről, és ezzel párhuzamosan - a kereskedők hírei szerint - a Sharifhoz követeket küldött egy spanyolellenes szövetség létrehozásának céljából9. Ismerünk olyan eseteket is, amikor már nem csak informátorokként, hanem az információkat felhasználó diplomataként szerződéseket kötöttek: például a mallorcai Soler kereskedőcsalád, akik III. Károly uralkodása alatt békeszerződéseket hoznak tető alá Tunisszal, és Tripolival.10 A kereskedők egy heterogén réteget alkottak. Többnyire elűzött szefárd zsidók, velenceiek, genovaiak, raguzaiak voltak, illetve szépszámmal találunk köztük spanyolokat, portugálokat. Nem szabad kihagyni az állandó kémkedést, információszerzést végrehajtó személyek közül az orvosokat, tolmácsokat (dragománokat). Származásukat nézve a XVI. században ők elsősorban szefárd zsidók, vagy renegátok közül kerültek ki. Braudel idézi Belon du Manst, aki szerint a szefárd zsidók gyakran 4-5, de nem egyszer 10-12 nyelven is beszéltek, ami rendkívül értékessé növelte a személyüket mind a török, mind a keresztény fél számára. Informális informátorok Az informális, alkalmi informátorokat leginkább az jellemezte, hogy általában alkalmi megbízásból dolgoztak, vagy csak egy bizonyos területről szerzett ismereteikre volt kíváncsi az információgyűjtő egy kihallgatás, tárgyalás, vallatás során. Az ő besorolásukra csak egy tökéletlen kísérletet tehetek, hisz 9 Marino, Pedro: Tratados Intemacionales de Carlos V, Espana y Norte de Africa, Madrid, 1978-82 p. CXXXVIII-CLXV. 10 Bunes Ibarra p. 275. 273
