Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

KORPÁS ZOLTÁN: Habsburg információszerzés a kereszténység északafrikai végeinél a 16. században

katolizált.6 Talán a leghíresebb személy Rusztem pasa, a nagyvezír volt az 1550-es években, akit - Braudel kevéssé valószínűsíthető véleménye szerint - a császáriak megvásároltak.7 E nagyhatalmú tisztviselők beszervezésének hatása kérdéses, hiszen nem tudunk olyan esetről, amikor ilyen magas rangú tisztviselő átállt volna a keresztény oldalra. Inkább arra a véleményre hajla- nék, hogy az igazán magas pozíciójú renegátok felvették a keresztényektől a pénzt, talán még bizonyos szintig informálták is őket, de lojálisak maradtak a Szultánhoz. Bár nehezebb volt a renegátokat megnyerni a keresztény ügynek, mint a foglyokat, kereskedőket, vagy más egyéb keresztény elemeket az észak-afrikai városokban, de hatalmas előny származott abból, hogy egyrészt nagy mozgásszabadsággal bírtak, másrészt, szakértelmük, nyelvismereteik révén gyakran magas pozíciókat is betölthettek. A nyelvismeretük lehetővé tette a könnyebb beolvadást, és kapcsolattartást a megbízóval, helyismeretük megkönnyítette és észrevétlené tehette ügynöki munkájukat a mohamedán lakta területeken. Ők általában állandó hírszerzői források voltak, stabilan, beépített ágensként működtek egy bizonyos helyen, mint tolmácsok, orvosok, az adminisztráció magas szintű tagjai, kádik, stb.

A spanyol kémek, ügynökök egyes helyzetben renegátként viselkedve próbáltak információt szerezni, ahogy például a portugál származású spanyol kém, Nunez de Gato tette ezt, aki a marokkói Sharif spanyol-portugál végvárak elleni támadásának idején (1549-52) a spanyolországi moriszkók között kémkedett. Mindezt Észak Afrikából jött renegátnak beöltözve végezte, és tudósította a spanyol kormányzatot a moriszkók és a Sharif kapcsolatáról, azok lázadási tervéről ( A XVI. század elején 1 millió moriszkó élt a 8 millió lakosú Spanyolországban!!)8, és a Sharif Spanyolország elleni támadásának szán6 Sola-de la Pena, p. 92-93. Uludzs Ali környezetében lévő renegátoknak,(Dzsafar Catania, Mami Corso, Mami Dzsaja) illetve közvetlenül a kalózvezémek, a spanyolok felajánlottak az átállásért fejenként több tízezer dukátot és birtokokat, bárói, márki címet a Nápolyi Királyság területén. A tárgyalások a „nagy hallal”, Uludzs Alival sikertelenek voltak. A török birodalom által felkínálható karrierrel szemben „versenyképtelenek” voltak az európai udvarok által felajánlott hatalmi pozíciók, még a spanyol is, legyen egyik legnagyobb birodalom a keresztény világon belül. U.o. p. 111.

7 Braudel, F: A Földközi-tenger és a mediterrán világ II. Fülöp korában, Budapest, Akadémiai Kiadó - Osiris Kiadó, 1996. p. 993. 1040, Kari Lanz: Correspondenz des kaisers Karl V., Aus dem könlichen archiv und der Bibliothèque de Bourgogne zu Brüssel mitgetheilt von Karl Lanz, 3 kötet; 1550-1556, p. 576.

8 A moriszkók spanyolországi megítéléséről lásd: Lynch, John: Los Austrias (1516-1598), Crítica, 1993 (Az 1987-ben, Ediciones Peninsulanál megjelent Espana bajo los Austrias című munka javított változata). Illetve: Vicent, Bemard: El bandolerismo morisco en Andalucía en el s. XVI. In: AWRAQ, 1981 n°4 p. 167—178, és Hess, Andrew C: The Moris- cos: An Ottoman fifth column in Sixteenth-century Spain, In: American Historical Rewiev, vol. LXXIV, number 1, October 1968.

272