Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

KEREKES DÓRA: Adalékok az 1545. évi fegyverszünet megkötésének körülményeihez

V. Károly számára létfontosságú volt a fegyverszünet megkötése. A császár ugyanis nem tudott volna egyszerre két irányba harcolni. Mivel a német területeken a reformáció hatására nagy volt a nyugtalanság, szükség volt arra, hogy a Földközi-tengeren, mind a keleti medencében és Észak-Afrikában (az Oszmán Birodalommal), mind a nyugati medencében (Franciaországgal) sikerüljön nyugalmi helyzetet teremteni. Ezért küldi el egyik legtehetségesebb emberét, a holland orientalistát, teológust és államférfit3, Gerhard Veltwyck- et. Veltwyck két Wormsból, 1545. május 22-én keltezett instrukciót kapott. A hivatalosban V. Károly arra kérte képviselőjét, hogy működjön együtt kedves barátjának és testvérének küldöttével, s hogy - a török készülődés hírétől megrettenve - eszközöljön ki négy vagy öt éves fegyverszünetet, a császár, a pápa és az egész kereszténység javára4. A titkos instrukció ennél konkrétabb feladatok elé állítja Veltwyck-et. Mivel addigra, amire a közös követség útnak indul, I.Ferenc már eléri azt, hogy a török háborús előkészületek megszűnnek, V. Károly gyanakodni kezd: „Egyesektől azt hallottam, hogy a mondott török meg akar minket téveszteni praktikáival a francia tanács egyetértésével, s meg akar minket lepni...”5 S így azt tanácsolja Veltwyck-nek, hogy „ezért önnek nagyon figyelmesnek kell lennie a mondott francia követtel, hogy megtudja melyik lábával melyik úton jár ebben az ügyben; és hogyha megpróbálja megakadályozni ezt a fegyverszünetet vagy késleltetni, önnek mindent meg kell tennie, hogy vezesse azt akár a szultánnal, akár más török miniszterekkel...”6 V. Károlynak eddig hivatalosan nem volt önálló követsége a Portán. Követei rendszerint testvérének, I. Ferdinándnak a küldötteivel együtt tárgyaltak a szultánnal7. Veltwyck-nek most azt is ki kellett puhatolnia, hogy oszmán részről mit szólnának egy végleges békéhez.

I. Ferenc választása ebben a fontos helyzetben Jean de Montluc-re8 esett. Montluc-nek nem ez az első útja a Portára, már korábban is volt ott diplomáciai küldetésben. Hazatérte után, újabb feladatáig római rezidensként és velencei követként működött.

3 Veltwyck zsidó száramzású volt, így kiválóan beszélt héberül, s jól tudott arabul is. Mielőtt erre a követségre felkérték volna, már ismert volt neve az európai tudományos körökben. Reuchlinnal, Johann Albrecht Widmannstetterrel és Andreas Masiusszal együtt őt tartották a négy legnagyobb keletkutatónak. A témáról bővebben: Manfred Rosenberg: Gerhard Veltwyck. Orientalist, Teolog u. Statsmann, Phil. Diss. Göttingen, 1935.

4 Charriere, E.: Négociation de la France dans le Levant, New York, Burt Franklin nyomda, Reprint, é. n., I. 583-4.; Lanz, K-: Correspondenz des Kaisers Karl V. I—III., Leipzig, 1844-1846., II. 435-8.

5 Charriere, i. m., I., 584.; Lanz, i.m., II. 439-45.

6 Charriere, i. m., I., 584.; Lanz, i.m., II. 440.

7 Például Cornelius Schepper 1533-ban.

8 Jean de Monluc, Valence érseke, 1544-ben velencei követ. Jacquart, J., 1981. 343.; A témához lásd még: H. Binet Jean de Monluc, éveque de Valence et de Die (1502-1579), Paris, 1940.

259