Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

SAHIN-TOTH PÉTER: A vallon-francia katonaság sajátos szerepe a hadviselő felek közötti kapcsolatokban a tizenöt éves háború idején

jait.29 Székesfehérvár ostromának Benda Kálmán és Kari Nehring által kiadott naplójából arról értesülünk, hogy a védők, kilátástalan helyzetüket felmérve franciául alkudoztak a „renegátokkal” a megadás feltételeiről. A tárgyalásokat a védők részéről közkatonák folytatták, egyes források szerint tisztjeik tudta nélkül, más beszámolók szerint viszont éppen azok vezetésével. A francia tisztek között volt olyan is, akit az oszmán szolgálatba szegődött franciák „meggyőztek”, hogy álljon át hozzájuk. Mindenesetre utóbbiak elsőségét a megmaradt védők lerohanásában több forrás is egybehangzóan állítja.30 Egyébként ilyen, kikényszerített, vagy önkéntes átállások nélkül az alakulat nem is maradhatott volna fenn, amint azt egy 1602 októberében a nagyvezír seregéről készült jelentés is mutatja. Eszerint az eredeti, Pápáról menekült dezertőrök közül alig 100 maradt ekkorra az oszmán seregben, ám a hozzájuk csapódott egyéb elemekkel együtt létszámuk elérte a háromszázat.31

A két oldal franciái közti kapcsolatfelvétel, méginkább az átálltak részéről kezdeményezett átcsábítási kísérletek legérdekesebb példáját 1604-ből ismerjük. A pápai lázadás kirobbantásában és az átpártolásban döntő szerepet játszó felbujtók közé tartozott bizonyos Montcler vagy Maucler (máshol Mondás). Az ő próbálkozásáról van szó. Bár áttért az iszlámra, az átállt franciák

29 BN, FF 18989, föl. 541. A védőseregben, Gömöry Gusztáv fentebb már idézett tanulmánya szerint három franciaként számon tartott „század”, avagy 200 „francia” gyalogos szolgált. Gömöry, 1892, 627-629 és 631-632. Minden bizonnyal a Győr 1598. évi visszavételében magát kitüntető Jérôme (Hieronimus) de la Marche hadmérnök által felfogadott, de André (de) Malines, a pápai lázadók egyik (valószínűleg vallon), a császár hűségén maradt tisztje által vezetett zászlóaljról van szó. A Haditanács vonatkozó protokollum-bejegyzései: ÖStA, KA, HKR-Wien Prot., Bd. 208 (1602), Exp., föl. 71v (ápr. 13.), 80 (máj. 20.), 87 (jún. 28.), föl. 92 (júl. 17. és 18.), 108v (szept. 22.), 236 (júl. 4.), 356 (máj. 1.), 359v (máj. 7.), 531r (jan. 24.), 535 (jan. 29.), 576v (márc. 23.), 590v-591r (ápr. 10.), 597r (ápr. 29.), 601r (máj. 1.), 606 (máj. 4.), 617v (máj. 28.), 619 (máj. 30.), 633v (jún. 15.), 646 (jún. 28.), 655v (júl. 3.), 665 (júl. 10.), 670-671 (júl. 17-18.), 676v (júl. 24.), 679 (júl. 27.) és 697 (aug. 9.).

30 A Gömöry Gusztáv által idézett beszámolók szerint a tisztek (köztük Malines) együttműködtek a legénységgel az alkudozásban. Gömöry, 1892, 633-634. Ennek azonban ellentmond a Benda Kálmán és Kari Nehring által publikált ostromnapló, valamint az a tény, hogy Malines nemigen mutathatott hajlandóságot az átállására, mivel 1610-ben történt kiváltásáig török fogságban volt. Benda Kálmán - Nehring, Kari: „Székesfehérvár 1602-es török ostromának naplója”. Fejér Megyei Történeti Évkönyv, 12 (1978). Székesfehérvár, 276-280 és 283. A „pápai franciák” benyomulásáról lásd még Istvánffy, 1758, XXXIII, 483. Ens, 1604, 425. A védősereg francia tisztjének átállásáról: Mátyás fhg. Rudolf császárnak, Bécs, 1602. szeptember 11. ÖStA, KA, AFA, Karton 41, 1602/9/3, föl. 197. Malines kiszabadulásáról: ÖStA, KA, HKR-Wien Akten, Karton 33, Reg., November, n° 36 (1609. nov. 13.); Karton 34, Reg., September, n° 28 (1610. szept. 23.) és n° 37 (1610. szept. 28.); Karton 35, Reg., Dezember, n° 43 (1610. dec. 21.).

31 Jelentés a nagyvezír seregének összetételéről: 1602. október, ÖStA, KA, AFA, Karton 41, 1602/10/ad 4, föl. 277r.

237