Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

SAHIN-TOTH PÉTER: A vallon-francia katonaság sajátos szerepe a hadviselő felek közötti kapcsolatokban a tizenöt éves háború idején

között továbbra is vezető szerepet játszott.32 Ibrahim néven szendrői szandzsákbég lett és, ha hihetünk Hussonnak és a Mercure de France-nak, a franciák mellett többször is jelentős számú török vagy tatár lovasságot vezényelt.33 Nevezett renegát egy 1604 nyarán dragonyosaival Pesten állomásozó vallon főtisztet, Laurent de Ramée-t próbálta - katonáival együtt - oszmán szolgálatba csábítani.34 Ramée-hoz intézett levelében, amelyet Hammer közöl „szendrői kapitánynak, a magyarországi alkirály távollétében 17 várkapitány parancsnokának és a [szultán] őfelsége szolgálatában álló francia csapatok egyedüli parancsnokának” címezte magát.35 A levél gunyorosan baráti hangja azt sejteti, hogy a két tiszt személyesen ismerhette egymást, de legalábbis korábban már kapcsolatban álltak. Figyelemre méltóak Mondás azon megjegyzései, amelyek a német katonák iránti megvetéséről árulkodnak. Feltehetően arra számított, hogy ezek visszhangra lelnek a vallonok körében. Szándéka mindenesetre egyértelmű volt. Átállásra bíztatta Ramée-t, mégpedig a következő érvekkel: egy év alatt 100 000 tallért kereshet a szultán szolgálatában, sőt mintegy 10 000 tallér értékű külön ajándékra is számíthat. Kapitányai is annyi pénzt kapnak, hogy nem tudnak majd mit kezdeni vele. A szövegből nem derül ki világosan, hogyan képzelte Mondás az átállás lebonyolítását. Mindenesetre 40-50 hajót ígért, amelyek egyrészt „elveszik a gyáva németek bátorságát”, másrészt „bátorságot öntenek [Ramée] embereibe”. Ezt úgy is lehet értelmezni, hogy a renegát a hajókkal akart ráijeszteni a német őrségre és Pest elhagyására késztetni őket. A város így az átpártoló vallonok hatalmába kerülhetett volna. Az is lehet azonban, hogy ezekkel a hajókkal hozatta volna a budai oldalra a vallonokat. Az átállásra való felszólításon kívül tudatta még Ramée-val, hogy értesülései szerint rövidesen leváltják Pest német őrségét.

32 Egy ilyen „kemény mag” létezésére utal a már idézett kapituláció 8. és 9. pontja is, amelyben a franciák az átpártolásban „élenjáróknak” kémek külön jutalmat. BN, FF 18076, föl. 295. és Sahin-Tóth, 1997, 73. Lásd még Husson, 1605, 11 és Jacques-Auguste de Thou: Histoire universelle, avec la suite par Nicolas Rigault, traduit sur la nouvelle Edition Latine de Londres. La Haye, 1740, IX. köt., 124. könyv, 369.

33 Husson, 1605, 12és 49-51. Finkel, 1992, 463-464. Dávid-Fodor, 1983,286-87. Le Mercure François ou suitte de l’histoire de la paix. Paris, 1611, 145v. Bordier szerint kegyvesztetten, honfitársai által megvetve fejezte be életét Konstantinápolyban. BN FF 18076, föl. 297r. Sahin-Tóth, 1997, 75-76.

34 Ramée Obristleutnant 1604-ben, négy dragonyos kompánia élén augusztusban és szeptemberben tartózkodott Pesten. ÖStA, KA, AFA, Karton 42, 1604/9/4 és Heischmann, 1925, 257.

35 „Vostre très affectionné Serviteur Mondas Gouverneur de la ville de Cemendre et Semen- drova Commandant 17 Gouverneurs en l’absence du bysroy de Hongrie et seul chef des bandes francoyses, qui sont desoubz l’obeyssance de Sa Majesté”. Josef von Hammer: Geschichte des Osmanischen Reiches, IV. köt. (1574-1623). Pest, 1829, 651 (= Hammer, 1829). Finkel, 1992, 464.

238