Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

IVANICS MÁRIA: Tatár kémszolgálat az 1663-as magyarországi hadjáraton

2. vallja, hogy a tatárok háromszor küldték Morvaországba hírszerzés végett. Először a tatár kán és a mellette levő német ezredes, akit közönségesen csak Kopasznak (Obrist Kalkopf)31 hívnak, küldte ki őt az elmúlt 1662. év karácsonyán, hogy kikémlelje, hogy vannak megerősítve a városok, hogyan lehetne bevenni őket, mennyi a katona az országban, milyen vizek és hágók vannak ott, s hogyan lehetne átjutni rajtuk. A fogoly vallomása szerint Kopasz ezredes alacsony termetű, a jobb lábára sántít, a haja fekete, s van egy nagy púp a fején. 700 német vértesnek (Curassier) parancsol, akik mindannyian jól el vannak látva fegyverrel, sisakkal, elöl-hátul [mellvérttel] és vaskesztyűkkel. [Vérteseivel] Porsteinre32 jött a tatárokhoz, ahol a tatár kán33 a rezidenciáját felütötte, s felajánlotta neki a szolgálatukat. Előzőleg a brandenburgi választófejedelem alatt szolgált.34

Az első kiküldetése idején zarándokként egy kuldulólevél segítségével járta be egész Morvaországot, melyet egy Carl Zaderick nevő lengyeltől kapott, aki Rómában járt. Troppaut35 és Jägemdorfot36 (Jagemdorff) megszemlélte, de ide nem eresztették be. Innen Prossnitz37 (Prosniz) felé vette az útját, on31 Kopasz ezredesnek valószínűleg sohasem fogjuk megtudni a valódi nevét, hacsak a véletlen segítségünkre nem lesz. Alapjában véve elképzelhető, hogy az északi háború idején vagy a háború befejezése után egy német ezredes a csapatával zsoldért tatár szolgálatba állt. Hasonló esetet ismerünk a tizenöt éves háborúból is, amikor a pápai vár fizetetlen vallon csapatai álltak át a törökhöz.

32 Porstein (Berstein?) nem beazonosított német helynév, feltehetően Brandenburgban. A lengyel forrásokból kitűnik, hogy az északi háború folyamán lengyel oldalon mindig harcoltak tatár segédcsapatok. 1656-ban, amikor Brandenburg még Svédország szövetségese volt, Gonsiewski parancsnoksága alatt a hercegség déli területeit, 1657-ben Sleßwig-Holstein tartományát pusztították lengyel-tatár portyázók sok rabot hurcolva magukkal. 1658-ban Brandenburg már a másik oldalon állt, lengyel-osztrák-dán szövetségben. Czamecki vezetése alatt a választófejedelem segítségére küldött seregben két tatár és három havasalföldi zászlóalj is résztvett. Ez utóbbiak között vannak azok a szemények (

Semenow), akik az erdélyi sereg tatár fogságba esésekor elsőként álltak át az ellenséghez. Amikor Czamecki 1659 szept. 29-én Stettinnél elvált a várat ostromló szövetségesektől, a tatárokat és néhány dragonyos egységet Friedrich Wilhelm mellett hagyta (Opitz 1969, 127-128 és 256). Azt, hogy ezek lengyelországi lipka tatárok voltak-e, avagy a kán által küldött krími segédcsapatok, nehéz eldönteni.

33 Nem valószínű, hogy a tatár kán, IV. Mehmed Giráj személyesen részt vett volna ezekben a tatárok számára nem túl jelentős a harcokban. A korabeli német forások a tatár sereg vezetőjét - rangjától függetlenül - általában kánnak nevezik, a török források ezt csak akkor teszik, ha ténylegesen a tatár uralkodóról van szó.

34 Friedrich Wilhelm brandenburgi választófejedelem (1640-1688).

35 Troppau, ma Opava (Cz). A morvaországi helyneveknél a korabeli német helynévből indultunk ki. Ez szerepel a térképen is. Zárójelben a tanúkihallgatási jegyzőkönyvben található - gyakran romlott - alakot közöljük. Ha a német helynévnek van mai cseh megfelelője, azt a jegyzetekben tüntetjük fel.

36 Jägemdorf, ma Kmov (Cz).

37 Prossnitz, ma Prostegov (Cz).

216