Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)
IVANICS MÁRIA: Tatár kémszolgálat az 1663-as magyarországi hadjáraton
ba törtek,23 arra biztatták őt, hogy fogjon puskát, ő pedig másfél évig [a svédek] szolgálatában állt.24 Amikor Stettin elesett25 Hunolstein (Honoltstein)26 fogságába került, akinek regimentjénél, mégpedig az Oberwachtmeister kompániájánál maradt egy fél évig. Miután a regimentet Leittmeritzben (Leutme- riz) átszervezték, a bádeni őrgróf27 testőrsége alá rendelték. Ott egy évet szolgált. Amikor azonban a fent említett regimentet Erdélybe rendelték, megbetegedett. A markotányosok Szentendrére (St. Andre) vitték, ahol meggyógyult, majd vissszatért Erdélybe a regimentjéhez. Hat hetet maradt ott. Annak elteltével megszökött, fuvarosokkal Késmárkig (Käßmarckht), majd onnan Neu- dorfig28 jutott, s onnan Csütörtökre és Szombatra (Donnerstag Sonabendt)29 azután pedig haza akart menni, de útközben tatárokkal találkozott. Majdnem egy évig szolgált Tatárországban Kraditsko ezredes30 alatt lovasként, amiért kézhez kapott 12 tallért, egy lovat, nyerget, lószerszámot és egy ruhát. Fegyvere - mint a tatároknak általában - egy íj és egy szablya volt. 23 Az első északi háborúról (1655-1660) van szó, melyet X. Károly Gusztáv svéd király indított Lengyelország ellen ürügyként felhasználva János Kázmér lengyel király állítólagos svéd trónigényét. A háború lefolyására, a szövetségi kacsolatokra lásd Wimmer, Jan (red.): Wojna polsko szwedzka 1655-1660. Warszawa 1973. Opitz, Eckardt: Österreich und Brandenburg im Schwedisch-Polnischen Krieg 1655-1660. Militärgeschichtliche Studien 10. Boppard am Rhein, 1969. 24 Krakkót a svédekkel szövetségben álló II. Rákóczi György csapatai foglalták el 1657. április 7-én. A svéd-erdélyi sereg április 18-án egyesült Krakkótól északkeletre. A várba erdélyi-svéd őrséget helyeztek és Varsó elfoglalására indultak. Miután Dánia megtámadta Svédországot, X. Károly Gusztáv a svéd csapatokat 1657. június 22-én Krakkóból visszarendelte. Pál kozákot tehát a fennti két időpont között fogadhatták fel katonának. 25 Stettint 1659 október végétől ostromolták az osztrák és brandenburgi csapatok. A várat Wirtz generális védte. November 11-én de Souches a vár helyzetét egy levelében reménytelennek látta. A védők végső elkeseredésükben kitörtek a várból, valószínűleg ekkor esett fogságba Pál kozák is. November 14-én megérkezett a svéd felmentő sereg Wrangel birodalmi tengernagy vezetésével és szétverte az ostromlók táborát. Opitz 1969, 256. 26 Hans Wilhelm Hunolstein az osztrák csapatok sziléziai főhadszertámoka (Generalfeldzeug- meister). Ezt a posztot 1658-ban Louis de Souches, Hunolstein pedig a főstrázsamester (Generalwachtmeister) tisztét kapta. Opitz 1969, 83 és 121. Pál kozák tehát az ő kompániájába került a fogságba esése után. 27 A bádeni őrgróf, Leopold Wilhelm ( 1626-1671 ). Az északi háború idején 1659-ben a császári sereg generálisa. 1661-ben Montecuccoli parancsnoksága alatt Erdélybe küldött csapatok élére rendelték. 28 Neudorf, feltehetően Zipser Neudorf (Igló/Spiska Nova Vés). Neudorf Késmárkhoz képest nem a Lengyelország felé vezető úton van, nem egészen világos miért akart erre menni. 29 Valószínűleg a Késmárk melletti Csütörtökhelyre (Spissky Stvrtok) és Szepesszombatra (Spisska Sobota) gondol, de Lengyelország felé pontosan ellenkező irányba kellene mennie. 30 Kraditsko ezredes személyére nem találtam adatot. A tatárok mellett azonban már az 1630-as években harcoltak kozák egységek, az un. kardeç kozákok (‘testvér-kozák’), akik részesültek a Krímbe küldött orosz adóból is. Az orosz adólistákra lásd Ivanics Mária: Entstehung und Quellenwert der krimtatarischen tiyif deftert,. In: Acta Orientalia Hungarica (Budapest). 47 ( 1994)/l—2, 105-112. 215
