Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)
IVANICS MÁRIA: Tatár kémszolgálat az 1663-as magyarországi hadjáraton
lékelt térképet) Negyven egynéhány helyről tesz említést, melyeknek nagyobb része a Morva és a Svitava folyó völgyére esik. Ez az a terület, amelyet a tatárok az 1663-as hadjárat alatt, augusztus végén-szeptember elején többször is végigpusztítanak. A tatár kémszervezet felállítása minden bizonnyal egy német zsoldos ezredesnek köszönhető (forrásunk gúnynevén vagy fedőnevén? csak Kopasz ezredesnek nevezi), aki az első északi háború idején (1655-1660) a brandenburgi választófejedelem alatt harcolt, majd 700 vértesével átállt a kán szolgálatába. Személyét egyelőre nem lehet beazonosítani, s azt sem tudni milyen helyet foglalt el a tatár katonai hierarchiában. Annyi azonban bizonyos, hogy nem csekély befolyása lehetett, hiszen Pál tanúvallomása szerint a kán és az ezredes együtt szemelte ki őt a kémszolgálatra. Pál kiválasztásánál - nyelvtudása mellett - az is szerepet játszhatott, hogy rövid élete folyamán sokat tapasztalt és kalandos múltra tekintett vissza. Eredetileg asztalossegéd volt Krakkóban, amikor a várost 1657 tavaszán a svéd-erdélyi szövetséges sereg megszállta. Puskát a svédektől kapott, s másfél évig szolgált mellettük. Stettinnél fogságba esett, előbb Hunolstein ezredeshez, az osztrák csapatok főstrázsamesteréhez, majd a badeni őrgróf testőrségéhez került. Innen regimentjével Erdélybe helyezték át, mígnem megunva a katonáskodást haza akart szökni, de útközben a tatárok elfogták, s besorozták a mellettük harcoló Kraditsko kozák ezredes alakulatába (innen kapta Pál a kozák melléknevet). A sok viszontagságon átment katona, akinek ráadásul még helyismerete is volt, mindképpen alkalmasnak látszott a reá bízott feladat teljesítésére. Az ellenséges területen számíthatott a német ezredes korábbi morvaországi kapcsolataira is. Az ezredes ismerőseinél, beépített embereinél Pál gyakran megfordult, levelet vitt nekik, megpihent náluk, híreket hozott tőlük. A tatár kémeket készpénzben fizették. Költségeire Pál első útja alkalmával az elinduláskor 8 tallért kapott, 30 járt neki visszatértekor és 300-at ígértek arra az esetre, ha sikerül az általa kikémlelt morvaországi helyeket kifosztani. Második útjára már 50 tallérral indult, nem tudni azonban, hogy itt egyszerre fizették-e ki neki az első két részletet, vagy különösen elégedettek voltak első útjának eredményével, s ezért jutalmazták nagyobb összeggel. A szétküldött kémeknek - hacsak más megbeszélt találkahely nem volt - Szent Mihály napjára kellett visszaérkezniük a Krímbe. Külön figyelmet érdemel Pál azon megjegyzése, miszerint a tatárok minden útjuk előtt egy „bátorságitalt” (trunckh Müth) itatnak a kiküldött kémekkel, melybe előzőleg valamit tesznek, s ez megakadályozza őket abban, hogy átálljanak az ellenséghez. Pál saját bevallása szerint egész úton félt és szorongott és csak arra tudott gondolni, hogy minél előbb visszajusson a tatárokhoz. 211
