Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

IVANICS MÁRIA: Tatár kémszolgálat az 1663-as magyarországi hadjáraton

területen szerezték be a portyákhoz szükséges ismereteket és innen alkalmaztak ill. kényszerítettek embereket a tatár sereg vezetésére.

Gyökeresen megváltoztatja, s számos új adattal gazdagítja a tatár felderítésről vallott ismereteinket egy eddig kevés figyelemre méltatott kihallgatási jegyzőkönyv, amely a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv Hungarica anyagában található.9 A jegyzőkönyvből egy tudatosan kiépített, jólszervezett, széleskörű tatár kémhálózat körvonalai bontakoznak ki, mely több nyelven (latin, német, francia) beszélő, nagyszámú kémet és helyi informátort foglalkoztatott, s akiknek jelentős anyagi juttatást nyújtottak szolgálataikért. A vallomást egy litvániai születésű, katolikus vallású 28 éves fiatalember, név szerint Pál kozák tette 1663. szeptember 15-én Olmütz város bírái előtt.10 11

A jegyzőkönyvből kiderült, hogy a tatárok, akiknek a török hadvezetés az 1663-as hadjáraton való részvételért11 Morvaország kifosztását ígérte, módszeresen előre begyűjtötték mindazokat az adatokat, amelyekre stratégiai elképzeléseik valóra váltásához szükségesek voltak. Már az előző év telén mintegy negyven kémet küldtek szét egyszerre, akiket szétosztottak Morvaországba, Sziléziába, Csehországba és Bécsbe.12 Pál háromszor is megfordult Morvaországban. Feladata az volt, hogy kifürkéssze, „hogy vannak megerősítve a városok, hogyan lehetne bevenni őket, mennyi a katona az országban, milyen vizek és hágók vannak ott, s hogyan lehetne átjutni rajtuk.” A kémek álruhában utaztak, Pál hol zarándokként, hol koldusként, hiteles koldulólevéllel járta be Morvaországot, Csehországot és Sziléziát. Útja során minden városban két vagy több napot töltött, de akadt olyan hely is, ahová nem engedték be. Nyelvi nehézségei nem voltak, mert litván anyanyelvén kívül jól beszélt lengyelül és németül, s bár a kihallgatás során nem említi, de bírta a török és a tatár nyelvet is. Utazása alatt nem tudni készített-e feljegyzéseket, mindenesetre a tanúvallomásában meglepően pontosan és hiteles sorrendben idézte fel azokat a helyeket, amelyeken előzőleg járt. (Id. a mel9 Haus-, Hof- und Staatsarchiv Wien, Ungarische Akten, Allgemeine Akten, Fase. 176. Fo. 49a-52a.

10 A jegyzőkönyvről V. Kopéannak is volt tudomása, mert egy szlovák nyelvű cikkében említést tesz Pál kozákról (1992, 307). A tanúvallomás jelentőségét azonban nem ismerte fel, mert a kém nevén kívül mást nem idéz belőle.

11 A hadjáratba hívó szultáni levelet kiadta Karácson Imre: Török-magyar oklevéltár 1533- 1789. Szerk. Thallóczy Lajos, Krcsmárik János. Budapest 1914, 241. Ebben nincs megnevezve, mely terület ellen fog irányulni a török támadás.

12 Ez azt bizonyítja, hogy a hadjárat célját már korábban kijelölték és nem a budai tanácskozáson választották ki, amint azt az oszmán történetírók sugallják. Az 1663-as érsekújvári hadjáratra vonatkozó oszmán források ill. azok esetleges fordításaira lásd. Kopcan, Vojtech: Die osmanische Provinz Nővé Zámky (Eyälet-i Uyvár). In: Asian and African Studies 21 (1985), 147-162. A szövegben szereplő negyven kémet nem szabad szó szerint érteni. A keleti népeknél a negyven mitikus szám, amely egyszerűen annyit jelent, hogy ‘sok*.

210