Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)
KELENIK JÓZSEF: Kémek, hírek, rémhírek. Hírszerzés és hadviselés a dél-dunántúli végeken a 17. század első felében
izenje meg N[agysá]god jött-e immár válasza N[agyságod]nak ő Fölségétöl. Azt izente k[egyel]mes Uram Molnár Istvántul, valaha István, ha ez idén nem lesz magyaré Kanizsa sohasem leszen, én már öreg ember vagyok, én meghalok, soha senki azt meg nem tudja venni mint én, én tudom ... annak minden dolgát...”2' Úgy látszik, a kém oly vonzónak találta az átállás lehetőségét, hogy még eredeti moszlim hitét is hajlandó lett volna feladni ha immár én az keresztényi hitre vetem magamat ő Najgysá]ga ne halassza sokáig, hanem az két hónap alatt mindenek készek legyenek, valamit én fogadtam bizonyosan beteljesítem ... mert immár én öreg ember vagyok, talán meghalok, és ha ez idén be nem teljesítem szándékomat Isten tudja mint leszen ...”21 22 De mivel az adott időszakban a Haditanács minden erejével épp a béke fenntartására törekedett, Kanizsa megtámadását aligha engedélyezhette.23 Ilyen körülmények között pedig a végvidéknek az volt az érdeke, hogy a legmegbízhatóbb hírekkel szolgáló informátora továbbra is a helyén maradjon. Ezen a ponton a hírszerző és a megbízók érdekei eltávolodtak egymástól. A hírekért időről időre juttatott kisebb-nagyobb összegek nem álltak arányban a vállalt kockázattal. Emberünk egy ideig türelemmel várakozott, de aztán rá kellett jönnie, hogy a neki kedvező megoldás a keresztények számára nem kívánatos. Kockázatot ezek után már nem vállalt, ami hamarosan éreztetni kezdte hatását, a hírek egyre megbízhatatlanabbak lettek. 1648 nyarán az egerszegi kapitány még feltétel nélkül bízott kanizsai emberében, 1651-ben viszont - mint mondja - már csak azért adja tovább híreit, hátha van bennük valami igazság is.24 1652- ben pedig már csak mint rossz, hazug törököt emlegeti.25 Ezt követően, csaknem pontosan 5 évnyi tevékenység után a kanizsai török kém végleg eltűnt a levelek lapjairól. Megbízható hírforrásra, beépített emberre a magyar várrendszemek igen nagy szüksége volt, de amint az Kerpachich kapitány leveleiből kiderül, jó kémet szerezni egyáltalán nem volt egyszerű. A pénz ugyanis - bár fontos volt - önmagában még nem jelentett garanciát arra, hogy a hírek valóban használhatóak lesznek. Ahhoz, hogy a kém hasznos információkkal szolgáljon, az al21 OL. Batthyány család levéltára, Missiles P.1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1648. III. 25. N. 25745. 22 OL. Batthyány család levéltára, Missiles P.1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1648. IV. 17. N. 25754. 23 „... Na(gysá)god parancsolata szerint beüzentem annak az embernek, hogy N(agysá)god magától semmit se cselekedhetik, és hogy irt N(agysá)god oda fel felőle, és onnan kelletik várni N(agysá)godnak. Azért egy kevéssé várakozásban legyen ...” 24 OL. Batthyány család levéltára, Missiles P.1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1651. V. 30. N. 25876. 25 OL. Batthyány család levéltára, Missiles P.1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1652. IX. 27. N. 25942. 176
