Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

KELENIK JÓZSEF: Kémek, hírek, rémhírek. Hírszerzés és hadviselés a dél-dunántúli végeken a 17. század első felében

kalmilag folyósított kisebb-nagyobb összegeknél jóval többre, motivációra, érdekeltségre volt szükség. Mint az az alábbiakból kiderül, nem az egerszegi kapitánytól remélhető szerényke összeg, hanem az érdekek azonossága volt az, ami a kanizsai szpáhik egyikét rábírta a magyarokkal való együttműködésre. Mint Kerpachich kapitány írja, „... bizonyos emberem üzent onnan ... mihelyt a hold erősül mindjárt följönnek onnan az végbéli törökök még többen mint most voltak, mivel ezen mostani Basa az török császártól rabló levelet hozott a Kemenesaljára ... Azon embernek van egynéhány faluja ott a Kemenes alatt, bizonyos embertől üzent hogy küldjék Kocs nevű faluba két lovast, és üzenjem meg nekik és a többi falujába, őrizzék magukat, mert mind elvesztik magukat. Énnekem ígért tíz tallér ára nyerget ha azt megcselekszem...”21

Az állandó kém mellett az alkalmi hírszerzők is komoly szerepet játszottak váraink tájékoztatásában. Leghasználhatóbb csoportjukat a rabok alkották. Őket két eltérő helyzetű rétegre oszthatjuk. Akik még nem alkudtak meg sarcukról, vagy nem tudtak fizetni, a várban éltek. így lehetőségük volt megfigyelni a helyőrség mindennapi életét, szokásait, tevékenységét. Módjuk volt kipuhatolni az ellenség szándékait, terveit. Azok pedig, akiket kezesek ellenében elbocsátottak sarcuk összegyűjtésére, a megszerzett részletekkel szinte szabadon jártak ki és be Kanizsára. Az alkalmi információk közül azért emelkedtek ki a foglyok által küldött hírek, mert a rabok, különösen a fizetőképes rabok többsége katona volt. Ók pedig általában elegendő tapasztalattal rendelkeztek ahhoz, hogy viszonylag pontosan felmérjék az ellenséges csapatmozgások mértékét, meg tudják becsülni a létszámokat, képesek legyenek értékelni az ellenfél lovait, fegyverzetét, felszereltségét és még egy sereg más olyan tényezőt, ami a betörések elhárításához nélkülözhetetlen fontosságú volt. De sajnos ezzel a török is tisztában volt, és a rabokat, különösen ha komolyabb akcióra készült, igyekezett elzárni és távoltartani. Talán ez az oka annak, hogy az általuk küldött híreknek egy része csupán olyan általános jellegű figyelmeztetés minthogy „a török megüti az aratást”, „teliholdkor próbájuk leszen”, „a török igen gyülekezik, rablani készül” stb.

Az alkalmi hírszerzők másik fontos, de már megbízhatatlanabb csoportjába az űn. „hódolt polgárok” tartoztak. Mivel a török javadalombirtokosok ritkán hagyták el a várat, a napi gazdasági és kereskedelmi kapcsolatot viszont fenn kellett tartani a hódolt falvakkal és városokkal, ezek lakossága naponta ki-be- járt. Terményt szállítottak, vásároltak, kereskedtek, fuvaroztak, a mesterem26 OL. Batthyány család levéltára, Missiles P.1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1651. VII. 27. N. 25896., 1651 IX. 3. 25897. 1651. IX. 7. 25899

27 OL. Batthyány család levéltára, Missiles P. 1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1656. XI. 16. N. 26150

177