Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

HILLER ISTVÁN: A Habsburg informátorhálózat kiépítése és működése az Oszmán Birodalomban

poly a kora újkorban diplomáciai rendszerén alapjaiban akart volna változtatni, függetlenül attól, hogy a Fényes Portán működő számos európai követség tevékenységét ismerte, sőt adott esetben ki is használta. Az oszmán diplomácia európaizálódásáról tehát a mondott időszakban megítélésünk szerint nem vagy csak egészen szűk korlátok között lehet beszélni, annyiban amennyiben a Porta számára a Konstantinápolyban akkreditált európai állandó követségek mintául és példaként szolgálhattak egy másféle, az európai diplomáciai modell működését illetően.7 A lényeg - a diplomáciai rendszerszerű átalakítása még hosszú évtizedekig váratott magára.

Az Oszmán Birodalomban működő Habsburg informátorhálózat megszervezésére több elképzelés született már a hosszú török háború kitörése előtt is. Létrehozása és működtetése azonban minden esetben akadályokba ütközött. Többnyire financiális hiányosságok okozták, hogy a 17. század előtt ilyen szervezet nem jön létre. Zsitvatorokkal azonban új helyzet alakult ki. Michael Starzer, aki a konstantinápolyi állandó követség újrafelállítása után az első követ volt, hosszú és részletes jelentésekben számolt be a Fényes Porta politikájáról, tevékenységéről.8 Követsége alatt felmerült egy konzuli hálózat megszervezése is, ez azonban a már unalomig ismert pénzügyi okok miatt kútba esett, a harmincéves háború kitörésével pedig hosszú időre lekerül a napirendről.9 A probléma azonban egyre világosabbá vált; egy helyszínről - legyen az az Oszmán Birodalom központja - nehezen és erősen korlátozott módon lehet csak pontos és megbízható politikai képet alkotni az óriási kiterjedésű hatalom lépéseiről. A helyzetet csak nehezítette, hogy a Habsburg követség szövetségesek nélkül meglehetősen magányosan dolgozott Konstantinápolyban. Az európai állandó követségek többsége ellenszenvvel viseltetett a Habsburgok politikájával szemben, főként érvényes ez Németalföldre, Franciaországra és Erdélyre, de sem Anglia, sem Velence nem lépett fel mellette. Különösen érzékeny pont volt, hogy a Fényes Portán Spanyolország nem rendelkezett állandó képviselettel, így az osztrák Habsburg ágnak le kellett mondania arról a más helyütt élvezett helyzeti előnyről, hogy a spanyol ág tapasztalt és jó kapcsolatokkal rendelkező diplomatái segítették munkájában. Az 1620-as évekre egyre elkerülhetettlenebbnek látszott, hogy a kialakult helyzeten változtassanak, s valamiképp oldják azt a kényszerszituációt, amelyben a hostis naturalis-ról, a természet szerint való ellenség politikájáról egyetlen helyről

7 A kérdésről újabban ld: Ágoston Gábor: Az oszmán és az európai diplomácia a kölcsönösség felé vezető úton. In: Híd a századok felett. Tanulmányok Katus László 70. Születésnapjára. Főszerk. Hanák Péter, szerk: Nagy Mariann. Pécs 1997. 89-89.

8 Starzer jelentései: ÖSta HHStA Staatenabteilung Türkei I (Turcica) 1610-1622 passim.

9 Rudolf Neck: Österreichs Türkenpolitik unter Melchior Kiesi. Wien 1948. Diss. Manuskript. 188-194.

161