Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

HILLER ISTVÁN: A Habsburg informátorhálózat kiépítése és működése az Oszmán Birodalomban

rajába jelentett kötelezettségvállalást.1 Vlatchi írásban vállalta, hogy a Habsburg informátorhálózat tagja lesz, rendszeres és írásos kapcsolatot tart Bécs konstantinápolyi állandó követével és minden fontos és lényeges ügyről, amelyről tudomást szerez értesíti az uralkodói központban az Udvari Haditanácsot. Jelentéseit egyeztetett kódrendszerrel titkosítja, s a hozzá érkező bizalmi embereknek egy korábban megbeszélt ismertető jel felmutatása után átadja és továbbítja. Megfogadta, hogy a megszerzett információkat, s a birtokába jutott titkokat megtartja és hűen szolgálja a Habsburg uralkodót. Mindezek tudomásulvételével Francesco Vlatchi belépett a Titkos Levelezők sorába, azok közé az emberek közé, akik az Oszmán Birodalomban Bécs számára illegális politikai munkát végeztek.

Ez azonban a beszervezési nyilatkozatnak csak az egyik oldala volt. A titkos informátorhálózatba ugyanis természetszerűleg nem jelentkezéses alapon történt a felvétel, hanem minden egyes tagot, minden egyes titkos levelezőt az előzetesen megszabott kritériumoknak megfelelően kiválasztottak, majd megkísérelték a beszervezést. A beszervezés diplomáciai feladat volt, így nem meglepő, hogy ezt a kényes és nagy körültekintést igénylő munkát diplomaták végezék, olyanok akikben az uralkodói centrum feltétlen megbízott, s akiknek kellő tapasztalatuk volt mindehhez. Vlatchi esetében Johann Kuef- stein látta el ezt a feladatot, ő volt a beszervező. Kuefstein alkalmankénti követi megbízásban járt 1628-29-ben az Oszmán Birodalomban, s a Habsburg udvar nevében ő írta alá az említett okmányt.1 2 Ahogy Vlatchi, úgy Kuefstein is kemény feltételek teljesítését vállalta. Bécs nevében ígéreteit tett, hogy az újonnan belépő titkos levelező szolgálatai fejében évente 700 tallér javadalmazást kap, s ezt rendszeresen minden esztendőben egy összegben nyújtják át neki. 700 tallér óriási összegnek számított, olyan csábítás, amiért számos kereskedőnek álmatlan éjszakái lettek volna. A magyar pénzben 1050 forint kétszer nagyobb összeg volt, mint amennyit a konstantinápolyi Habsburg követség tolmácsa egész évi munkájáért kapott, s a háromszorosa annak, amennyi a konstantinápolyi futárnak járt a Fényes Porta és a Hofburg közötti út oda- vissza megtételéért.3 Persze a rizikó is óriási volt, hiszen nem kétséges, hogy

1 Österreichisches Staatsarchiv Haus-Hof- und Staatsarchiv (ÖStA HHStA) Staatenabteilung Türkei 1/111. (Turcica 1627-1629). 1629.fol.257.

2 Karl Teply: Die kaiserliche Großbotschaft 1628 von Kuefstein. Wien 1968.

3 A konstantinápolyi Habsburg követség ekkori tolmácsának Giuseppe Barbatonak 480 forint volt az évi fizetése. ÖStA HHStA Staatenabteilung Türkei 1/115. (Turcica 1640-41) 1641.fol.194. A konstantinápolyi futárok, így Pietro Crovato, Johann Dietz, Michael Gáspár, Paolo Mázzá 360 forintot kaptak a Bécs-Konstantinápoly oda-vissza út megtételének költségeire. Österreichisches Staatsarchiv Finanz- und Hofkammerarchiv (ÖStA FHKA) Hoffinanz Geschäftsbücher passim pld. Pietro Crovato 1625 március 18. Geschäftsbücher 1625 E. fol.162.

158