Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

ÁGOSTON GÁBOR: Információszerzés és kémkedés az Oszmán Birodalomban a 15-17. században

begler- és szandzsákbégek ilyen irányú tevékenységével. Ez utóbbi sokkal gyakoribb, rendszeresebb, s e bégek rutinszerű feladatai közé sorolandó. Magától értetődő, hogy az ellenséges területekre küldött hírszerzők között is az előbb már említett csoportok tagjait, renegátokat, zsidókat, kereskedőket találunk. Már említettük Jószef Nászi Európában szinte mindenütt megtalálható faktorait és informátorait. Közülük itt most Salomon Zizet említem, akiről Velence varsói ágense azt jelentette 1570. június 21-én, hogy „hamis kereskedő”, akit Chaim Cohen és Nászi küldött Velencébe, Bolognába és más városokba. Hogy a velencei hatóságok le tudják tartóztatni, a varsói ágens személyleírást is mellékelt Salomonról a Tízek Tanácsának írott jelentéséhez.87 A renegátok ilyetén felhasználása a legkényesebb. Felderítő útjukat többen szökésre használják fel, mint II. Mehmed híres katonai szakértője és tüzére Nürnbergi Jörg,88 akit a szultán azzal a céllal küldött Alexandriába, hogy térképezze fel, miként lehetne azt elfoglalni.

Az időnként kiküldött, egy-egy speciális feladattal megbízott kémek mellett számolnunk kell a huzamosabb ideig külföldön élő török alattvalókkal, azaz a főként keresztény, görög és örmény kereskedőkkel és a görög peregrinus diákokkal. Ismeretes, hogy Velencében a szultán alattvalói már az 1573. évi békekötést követően kérték, hogy saját kereskedelmi telephelyük (fonda- co) lehessen. Jóllehet a Szenátus már 1575 augusztusában helyt adott kérésüknek, csak négy esztendővel később, 1579 augusztusában jelölték ki számukra kereskedőházul az Angyalhoz címzett fogadót (Osteria dell’ Angelo), amely a Fondaco dei Turchi első székhelye lett. A török kereskedők hamar kinőtték a fogadót, s abban csak a boszniai és albániai kereskedőknek jutott hely, ezért az „ázsiai” törököknek magánházaknál és a város más fogadóiban kellett szállást keresniük. A Fondaco dei Turchi létesítése természetesen nem aratott osztatlan sikert. A városi kormányzathoz 1602 áprilisában eljuttatott kérvény vallási, politikai és gazdasági érvekre hivatkozva helytelenítette az intézkedést, a fondaco azonban tovább működött, sőt 1621-ben tágasabb helyre költözött, ahol már az ázsiai és konstantinápolyi török kereskedők is helyet kaptak.89 Mivel az európaiak minden muszlimban kémet láttak, Európa más városaiban nem támogatták a velenceihez hasonló fondacok létesítését. Ez mégsem jelenti azt, hogy a szultán keresztény alattvalói ne fordultak volna meg időnként

87 Preto: i.m. 80.

88 Életére ld.: A. Vasiliev: Jörg of Nuremberg. A Writer Contemporary with the Fall of Constantinople (1453). Byzantion 10. (1935) 205-209. Nürnbergi Jörg és más renegátok szerepére az oszmán tüzérség fejlesztésében ld. Ágoston Gábor: Párhuzamok és eltérések az oszmán és az európai tüzérség fejlődésében a 15-17. században. Történelmi Szemle 34 (1992) 3-4. 181-186. Jörgre, 183.

89 Preto : Venezia e i Turchi, 132-134.

152