Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

ÁGOSTON GÁBOR: Információszerzés és kémkedés az Oszmán Birodalomban a 15-17. században

végvidéki bégek más csoportokra is támaszkodhatnak, akik közül a legfonto­sabbak a martalócok. Ezeket a legkorábbi időktől használják hírszerzésre, ka­tonai felderítésre. Itáliában zsidó, Magyarországon keresztény származású, speciális „képzésben” részesült martalócokat alkalmaznak. II. Murád a máso­dik rigómezei csata előtt egy Dogan nevű martalóctól szerzett értékes infor­mációkat az ellenség haderejére vonatkozóan. II. Mehmed magyarországi be­törései alatt, öltözködésükben kereszténynek látszó, muszlim martalócokat használt hírszerzésre, akiknek a számát 40 körűire teszik. Ilyen martalócokat alkalmaztak a végvidéki bégek Anatóliában Uzun Haszán elleni hadjáratok előkészületei során is.60 A tartományi hírszerzés és kémkedés irányítói a begler- és szandzsákbégek voltak. A számukra küldött szultáni parancsok erre a feladatra folyamatosan felhívták figyelmüket. A rendeletek végén olvasható és a hírek folyamatos küldésére vonatkozó felszólításokat olvasva az a gyanú ébredhet bennünk, hogy itt csupán egy unos-untalan ismételt kancelláriai fordulattal állunk szem­ben. Ezt az érzésünket az is megerősítheti, hogy hasonló fordulatokat éppúgy találunk a vazallus államok uralkodóihoz írott levelekben, mint a Habsburg uralkodóhoz küldöttekben,61 ez utóbbiakról pedig aligha feltételezhető, hogy az oszmán információszerzést kívánták szolgálni. A hódoltsági török hírszer­zésről beszámoló nagyszámú keresztény forrást, valamint Takáts Sándornak és újabban Szakály Ferencnek a fent említett forrásokat kiaknázó, és a hódolt­sági magyar és török hírszerzést számos oldalról megvilágító tanulmányait ol­vasva, kételyünk legott eloszlik.62 Bár a vonatkozó magyarországi és bécsi források ilyetén szempontú rendszeres és módszeres felhasználása még várat magára (színesebbnél színesebb témát hagyva eljövendő szakdolgozatok és Ph. D. disszertációk szerzőinek), és a török források ezirányú felhasználásá­nak is a legelején tartunk,63 az az eddigi irodalomból is jól látható, hogy a ma­gyarországi begler-és szandzsákbégek komolyan vették a hírszerzéssel kap­csolatos feladataikat. Mivel a török hírszerzésnek épp a hódoltsági a legjob­ban ismert oldala, csak illusztrációképp említem Hamza bég jól ismert példá­60 Milan Vasié'. Osmanli ímparatorlusunda Martaloslar. Istanbul Üniversitesi Edebiyat Fakültesi Tarih Dergisi 31 (1977) 50. és Abdiilkadir Özcan: Casus. Türkiye Dinayet Vakít íslám Ansiklopedisi 7. k. Istanbul, 1993. 167. 61 Vö. például Szulejmán levelét Ferdinándhoz, 1549. december 1. Anton C. Schaendlin- ger-Claudia Römer: Die Schreiben Suleymans des Prächtigen an Karl V., Ferdinand I. und Maximilian II. Transkriptionen und Übersetzungen. Wien, 1983. 27. „... és ti se tartsátok vissza híreiteket és ne szűnjetek meg annak a vidéknek a helyzetét jelenteni.” 62 Takáts: A kalauzok és a kémek, i.m. E tanulmány török fordításban is többször megjelent, így eredményei a török szakirodalomban sem ismeretlenek. Ld. uif. Macaristan Türk Aleminden Çizgiler. istanbul, 1992. 151-201. 63 Lásd Fodor Pál és Dávid Géza cikkét e kötetben. 147

Next

/
Thumbnails
Contents