Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

ÁGOSTON GÁBOR: Információszerzés és kémkedés az Oszmán Birodalomban a 15-17. században

A török diplomáciában játszott meghatározó szerepük ismeretében, amely egyértelműen bizonyítja a Porta bizalmát irányukba, igencsak meglepő, hogy a korabeli európai követjelentések nyomán a szakirodalomban elteijedt, miszerint a renegát dragománok megvesztegethetőek és pénzért mindenre hajlandóak. A rüçvet, azaz (nem egészen találó fordításban) a megvesztegetés az oszmán rendszernek valóban sajátja, amelyet a nagyvezírek éppúgy elfogadtak, sőt megköveteltek maguknak, mint a portai tolmácsok vagy a szultáni kancellária írnokai, és a hivatalos bürokrácia minden szintjén ismert jelenség.38 A konstantinápolyi európai követek jelentéseiből és az ajándéklistákból jól látható, hogy a dragománokat több európai állam is rendszeresen fizette és ajándékozta, cserébe információkat és támogatást, kisebb-nagyobb előnyöket, vagy épp ellenkezőleg azt remélve, hogy az irányukban ellenséges tolmács a pénzeszacskók és ajándékok hatására megenyhül. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a portai tolmácsokat hazaárulásra lehetett volna rávenni. A vezí- rek, bégek és tolmácsok pénzelése és ajándékozása a díván tudtával történt, s a konstantinápolyi diplomáciai protokollhoz olyannyira hozzátartozott, hogy ezek elmaradásából, vagy a nem megfelelő fizetség és ajándék miatt számos európai követ élt át kellemetlen órákat és napokat. A mulasztást elkövető diplomata bizton számíthatott arra, hogy ügyét legjobb esetben is csak tetemes késedelemmel és nagy nehézségek árán tudja elintézni, de az is könnyen előfordulhatott, hogy ügye hónapokra megfeneklett egy-egy ilyen protokolláris hiba folytán. A birodalomban széltében-hosszában elterjedt rüçvet ellenére a legritkább esetben találkozunk azzal, hogy a „lefizetett” tolmács olyan információt szolgáltatott volna ki, amely miatt a birodalmat jelentős hátrány érte volna.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a renegát tolmácsok időnként ne szolgáltak volna értékes információval. Épp egy magyar renegát tolmács, Esztéri Péter volt az, aki 1541 szeptemberében körbevezette Pécsi Kis Péter nevű hajdani iskolatársát a Buda alatti török táborban. A magyar renegát Pécsi Kis Péter, aki ekkor I. Ferdinánd király tolmácsaként tartózkodott a török táborban, a magyar renegát tolmácstól tudakolta meg a szultán „táborának képét, módját és formáját, azt, hogy milyen módon készül fel a harcra, a döntő csatára”.39

38 A kérdés monografikus feldolgozását európai és török forrásanyag alapján elvégezte: Ahmet Mumcu: Tarih içindeki Genel Geliçimiyle Birlikte Osmanlt Devletinde Rüçvet. (Özellikle Adlî Rüçvet). Istanbul, 1985.

39 Esztéri Péterről ld.: Szakály Ferenc-Tardy Lajos: Nyomozás egy magyar származású szultáni tolmács után. Keletkutatás 1989. ősz 60-67. és Bessenyei József bevezető tanulmányát Kis Péter munkájához. Kis Péter: Magyarázat, in: Régi Magyar Könyvtár. Források 2. Szerkeszti: Kőszeghy Péter. Budapest, 1993. i.m. 39-41. Az idézet uo. 54.

141