Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

ÁGOSTON GÁBOR: Információszerzés és kémkedés az Oszmán Birodalomban a 15-17. században

Az efféle információkat Európában sem lehetett eltitkolni, s hiba lenne túlértékelni. Ne feledjük, hogy a „hadititok”, katonai titok vagy technológiai titok jóval későbbi fogalom, az ipari forradalom terméke, s mai formáját csak a 19. században nyeri el.40 A birodalomra nézve az ilyen információkból sokáig nem származott különösebb hátrány: hiába gyűjtött össze a koraújkori Európa ma is lenyűgöző mennyiségű és máig kiaknázatlan hatalmas ismeret- anyagot az oszmánokról, hiába készültek az oszmán hadseregről a különféle értekezések olyan kiváló katonai szakértők tollából, mint Lazarus von Schwendi, Raimundo Montecuccoli, vagy Luigi Ferdinando Marsigli,41 amíg a 17. század végéig az európai hadügy, hadigazdaság és pénzügyi rendszer fejlődése, valamint a nemzetközi politikai viszonyok átalakulása nem teremtette meg a szükséges feltételeket egy összehangolt törökellenes offenzívához, Európa vajmi kevéssé tudta kamatoztatni az oszmán hadseregről felhalmozott tapasztalatait.42

A portai tolmácsok zöme azonban nem az európai, hanem az oszmán információszerzést szolgálta, s lojalitásukat sokáig nem kérdőjelezte meg a szultáni vezetés. Ok voltak azok, akik a rezidensekkel fenntartott mindennapi kapcsolataik révén, európai követjárásaik alkalmával Európáról informálódtak, ami azért sem volt nehéz, mert többükről tudjuk, hogy hazájukkal, földijeikkel és rokonságukkal sem szakították meg a kapcsolatot. Nyelv- és országismeretüknek köszönhetően sokáig ők jelentették a legfontosabb információs forrást a birodalom külpolitikai vezetése számára, így aligha meglepő, hogy a phanarióta tolmácsok oly meghatározó szerepet játszottak a Porta külpolitikájának irányításában. Csak a későbbi századokból tudunk olyan példákat említeni, hogy a tolmácsok a szerzett információkat csak részlegesen továbbítják, esetleg egy-egy európai hatalom érdekeinek megfelelően torzítják, azaz a Porta felé is dezinformálnak. Ez kivált a 18. században vált akuttá, amikor a birodalomban az európai nagyhatalmak egyre nagyobb befolyásra tettek szert, s a tolmácsokat is megnyerték. Nem egyszer épp a vetélkedő hatalmak hívták fel a Porta figyelmét egy-egy ilyen „hűtlen”, azaz a rivális országgal együttműködő tolmácsra, miként a franciák tették, amikor figyelmeztették az oszmánokat, hogy egyik tolmácsuk összejátszik az oroszokkal.43

40 Pamela O. Long-Alex Roland: Military Secrecy in Antiquity and Early Medieval Europe: A Critical Reassessment. History and Technology 11.3. (1994). 259-290. különösen 279.

41 Ezek máig legjobb és legalaposabb elemzését J. V. Parry végezte el, ld.: uo: La Manière de Combattre, in: V. J.Parry-M. E. Yapp: War, Technology and Society in the Middle East. London-New York-Toronto, 1975. 218-256.

42 Gábor Ágoston: Habsburgs and Ottomans: Defense, Military Change and Shifts in Power. Turkish Studies Association Bulletin 22. 1. (Spring 1988) 126-141. és ho: Az európai hadügyi forradalom és az oszmánok. Történelmi Szemle 37 (1995) 4:465-485.

43 Cengiz Orhonlu: Tercümán. ÍA 12/1. Istanbul, 1974. 178.

142