Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

ÁGOSTON GÁBOR: Információszerzés és kémkedés az Oszmán Birodalomban a 15-17. században

követségen szerzett információk átadására. Ezt ismerték fel az európai államok, amikor Velencével az élen létrehozták saját tolmácsképző intézeteiket, ahol saját alattvalóik közül képezték ki az isztambuli követségeken, illetve a kereskedelmi konzulátusokon szolgálatot teljesítő tolmácsokat.34 Az európai követségi tolmácsok között azonban szép számmal találunk kettős és többes ügynököket, azaz olyanokat, akik jó pénzért kereskedtek a kezük ügyében lévő információkkal, s akik egy-egy rivális európai állam képviselőjének éppúgy hajlandóak voltak információt szolgáltatni, mint a töröknek.

Az oszmán információszerzésben náluk is fontosabb szerepet játszottak a Porta tolmácsai, a dragománok. Ezek kezdetben különböző európai renegátok, németek, osztrákok, magyarok, lengyelek, majd 1661-től phanarióta görögök, azaz Isztambul Phanar (törökül Fener) városnegyede görög arisztokrata családjainak fiai közül kerültek ki.35 Ők voltak azok, aki a Porta napi diplomáciáját végezték: követekkel és követségi tolmácsokkal tárgyaltak, külföldi uralkodóktól érkezett leveleket és válaszleveleket fordítottak, gyakorta a saját nevükben is leveleztek az európai uralkodókkal,36 tanácsokat adtak, a Porta nevében tiltakoztak, fenyegettek, a Porta követeiként megfordultak az európai uralkodói udvarokban, fővárosokban, a Habsburg Birodalomban, Franciaországban, Velencében, Erdélyben, Lengyelországban éppúgy, mint a német birodalmi gyűléseken, portai megbízottként vizsgálatokat vezettek, mint Junusz bég portai főtolmács (1525-1551), akit Lodovico Gritti meggyilkolásának körülményeit kivizsgálandó érkezett Magyarországra.37

34 Ágoston Gábor: Az oszmán és az európai diplomácia a kölcsönösség felé vezető úton in: Híd a századok felett. Tanulmányok Katus László 70. születésnapjára. Főszerk.: Hanák Péter, Szerk.: Nagy Mariann. Pécs, 1997. 94-95.

35 A portai tolmácsok prozopográfiája még feldolgozóra vár. A Szulejmán korabeli portai tolmácsokról a kiadott források és a vonatkozó szakirodalom alapján jó összeállítást közölt: Josef Matuz: Die Pfortendolmetscher zur Herrschaftszeit Süleyman des Prächtigen. Südost- Forschungen 34. (1975) 26-60. Adatait a Habsburg, magyar, velencei és francia levéltári anyag, főként követjelentések, ajándéklisták stb. alapján azóta már többen módosították, kiegészítették. Török levéltári anyagot (fizetési listákat, kinevezéseket stb.) eddig még kevesen használtak. Viszonylag jobban állunk a phanarióta tolmácsokkal, akiknek életrajzait görög kollégáink összeállították. Ej>y-egy kiemelkedő személyiségről külön monográfiával is rendelkezünk. Mindezekre ld.: Ágoston: Az oszmán és az európai diplomácia, 96-98. és uő: Információszerzés és kémkedés, és az ott idézett bőséges hazai és külföldi irodalmat.

36 Ezekre számos példa: Emst Dieter Petritsch: Regesten der osmanischen Dokumente im Österreichischen Staatsarchiv Band 1. (1480-1574) Wien, 1991. (Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs. Ergänzungsband 10/1) 13. Junusz bég portai főtolmács (1525- 1551) levelei Ferdinándhoz: No. 43., 129., uő Izabella királynénak: No. 137, a havasalföldi vajdának: No. 108. Ibrahim portai főtolmács (1551-1571) levelei II. Miksa német-római császárhoz (1562-1564) és magyar királyhoz (1564-1576) No. 522, 580, 622, uő II. Károly belső-ausztriai főherceghez: No. 402.

37 Szakály: Vesztőhely, 105-106.

140