Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

ÁGOSTON GÁBOR: Információszerzés és kémkedés az Oszmán Birodalomban a 15-17. században

5., a fővárosban élő zsidók, akik kiterjedt kereskedelmi és politikai ágens-hálózattal rendelkeznek Európában; 6., a konstantinápolyi európai kereskedők.

Az Oszmán Birodalom fővárosa a koraújkori Európa egyik meghatározó információs központja, ahol minden valamire való állam felállította állandó külképviseletét: Velence 1454-től, Franciaország 1536-tól, az osztrák Habsburgok 1547-től, Anglia 1583-tól, Hollandia pedig 1612-től tartott állandó követeket a Padisah fővárosában. Mivel az oszmán kormányzat csak a 19. század harmincas éveitől kezdve rendelkezett állandó követségekkel az európai országokban, saját külképviselet hiányában a konstantinápolyi európai követektől igyekezett beszerezni információit Európáról, mindenekelőtt európai ellenfeleiről, a Habsburgokról és szövetségeseikről. Számos európai ország állandó követe, mindenekelőtt Franciaországé és Angliáé, országaik külpolitikai érdekeinek, valamint az európai hatalmi viszonyoknak megfelelően, készségesen szolgáltak információval és külpolitikai tanácsokkal a díván urainak az európai erőviszonyokról és politikáról. Persze e követek mindig saját országaik érdekeit képviselték, azaz Gaston Zeller találó kifejezésével élve, saját országaik „privilegizált kémei” voltak,31 akik hírszerző feladataikon túl értékes kémelhárító tevékenységet is folytattak, gondoljunk csak a Velencében működő török kémeket leleplező konstantinápolyi bailokia,32 vagy Joachim von Sinzendorf konstantinápolyi Habsburg rezidensre (1578-1581), aki egy svájci kereskedőnek álcázott zsidó török ügynököt leplezett le 1581. májusában, megszerezvén és lemásolván annak iratait, s részletes személyleírást mellékelvén róla, hogy a határállomásokon a Habsburg hatóságok fel tudják tartóztatni.33 E követekkel tehát vigyázni kellett, de a tőlük szerzett információkat megfelelő háttérismeretek és kontrollforrások birtokában, kellő politikai elemzés után hasznosítani lehetett, ráadásul valós vagy hamis információk kiszivárogtatásával a Porta de- zinformálásra is fel tudta őket használni.

A követek után a másik fontos információs forrást a konstantinápolyi európai követségek tolmácsai jelentették. E követségek sokáig a Galatában vagy Perában élő latin keresztényeket, a Navonikat, Grillokat, Oliveriket és Fornettiket, valamint a konstantinápolyi görögöket és örményeket használták tolmácsként. Mivel e tolmácsok a szultán alattvalói voltak, akik a szultáni kancellárián kiállított hivatalos kinevezési okmány, azaz berät birtokában végezték munkájukat mindenféle diplomáciai immunitás nélkül, amolyan félhivatalos kémnek is tekinthetők, akik némi presszió hatására kaphatók voltak a

31 Gaston Zeller, Les relations internationales au temps de la Renaissance. Revue des Cours et Conférences, 37e année. 1935-1936.1. 648. idézi Carter, i.m. 102.

32 Preto: La guerra segreta, 80-81.

33 Robert Anhegger: Ein angeblicher schweizerischer Agent an der Hohen Pforte im Jahre 1581. Istanbuller Schriften 11. (1943) 9.

139