Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)
R. VÁRKONYI ÁGNES: A tájékoztatás hatalma
nyeit fűzték. 1457 október végén indult el a díszes küldöttség, gazdag ajándékokkal, október 8-án érkezett meg VII. Károly király Tours melletti kastélyába, s elkezdődtek a világraszóló ünnepségek. Egy hónapon át örömmámorban képzelték el jövőt: összefogva a franciákkal a magyarok, a kereszténység védőbástyái, legyőzik a törököt. Karácsony táján kapták meg a hírt, a vőlegény november 24-e óta halott, s „rettenesetes keserűség, siránkozás, jajveszékelés tört ki.”6 A nem mindennapi eset a maga szélsőséges mivoltában jól jellemzi az információ lényegét. Az információ együtt jelenti a hírt és a befogadók reagálását. Hír + az idő + a befogadó alkalmazkodása + válasza, ez a rövidebb- hosszabb folyamat teremti meg a tájékoztatás <—> tájékozottság egységét, s együttesen alkotja az információt. Csak így jön létre a hír kibocsájtói, vagyis az „adó állomás” és a hír felfogói, vagyis „a vevő állomás” között a különleges nyelv. Az, ami az információ lényege, a kommunikáció. Brodarics István, a mohácsi csatából megmenekült kancellár az ütközetről készített beszámolójában feltűnően sokat ír arról, hogy II. Lajos seregében az ellenségről és önmaguk erejéről milyen ellentmondó és szélsőséges hírek jártak. Az utolsó tanácskozás drámai: a király az egész tanács színe előtt megkérdezte Tömörít „a mieink, aztán az ellenség számáról, ... mert tudta, hogy a hozzá folytonosan érkező számos kém és szökevény révén mindenkinél pontosabban ismeri” azt. Tömöri közli, hogy a királyi tábor összesen húszezer, ellenben „az ellenség táborában biztosan tud vagy háromszázezer emberről,” de mert látta, hogy megrémültek, gyorsan hozzátette - „azért az ellenség nem annyira félelmetes, mert ez a tömeg zömében fegyvertelen és gyáva”. Majd a király konkrét számot kért, és a harcrakész ellenséget. Tömöri most már hatvanezemek mondta, de arról is szólt, hogy „több mint háromszáz nagy ágyújuk is van.” Majd jöttek a másik táborból: „jól ismerik az ellenség erejét... kézben van már a győzelem. ” Brodarics még közli Tömöri információiról, hogy „bizonyos titkos tanácskozásai (voltak) az ellenséges hadsereg nagy részével”, a „hadi gépek” kezelőivel, s ezek keresztények, németek, olaszok, vagy keresztény szülőktől származók.7 Forrásaink elégtelenek, hogy eldöntsük, Tömöri információi mennyiben voltak valósak. Nyitott kérdés az is, hogy vajon Brodarics, a képzett humanista nem az olomouci tanácskozás alkalmára (1527 április-június) kívánta - ily 6 Forrásokkal és irodalommal: Boda Miklós: Janus Pannonius olasz kortársa, Gregorius Tifemas V. László-epitáfiumáról. In: Janus Pannonius és a humanista irodalmi hagyomány. Szerk.: Jankovics László - Kecskeméti Gábor. Pécs 1998. 14—15. 7 Brodericus, Stephanus: De conflictu Hungarorum cum Solymano Turcorum imperatore ad Mohach história verissima. - Igaz történet... Kulcsár Péter fordítása. In: Humanista történetírók. Vál: Kulcsár Péter. Budapest, 1977, 313-315. 13