Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

R. VÁRKONYI ÁGNES: A tájékoztatás hatalma

módon tájékoztatni a nemzetközi elit közvéleményt. Most nem is erre, hanem arra vagyunk kíváncsiak, hogy mit árul el az új információval szembesülő közösség reagálókészségéről. Tömöri becsületesen közli, amit tud, a király megzavarodik, a közösség néhány kivételtől eltekintve régi normarendszerben gondolkozik, önmaga erejébe, fölényébe vetett tudattal felel. A válasz erős, az informátort is befolyásolja, Tömöri legalább is megnyugtatóbb tájékoztatást ad. Mert már nincs mód visszavonulásra, mert nem rombolhatja le az önbizalmat, s mert látott még egyetlen esélyt? Mindenesetre Brodarics alapján úgy tűnik, hogy a magyar politikai elit és a katonaság információs kommunikációja merev, nehézkes, billenékeny, a - különben minden népre jellemző - hagyományos önértéktudatával, normarendszerével ellentétes hírre elutasítóan válaszol. Ha számolunk Brodarics céljával is, mivel egyrészt „az eseményeket másként mesélik, mint megtörténtek”, másrészt vádolják a magyarokat, és a csatavesztést a magyarok bűnének tulajdonítják,8 nyilvánvaló, már nincs légüres információs térség. Ez esetben az eredeti tudósítás és válasz be van kapcsolva a nagyobb információs láncolatba, mégpedig egy információs folyamat módosításának céljával.

Gyors és egyértelmű döntés a régi normarendszerekkel ellentétes tájékoztatásokra a török és a keresztény világ hatalmi köreiben sem egyértelmű. Szulejmán 1526 nyarán bizonytalan volt, az utolsó pillanatban elhalasztotta a csatát.9 A német-római birodalmi gyűlés, mint előtte és utána is többször, 1541 kora nyarán is képtelen, hogy a Buda elfoglalásának veszélyét előadó Frangepán Ferenc beszédére egyértelműen válaszoljon. I. Ferdinánd a kémjelentések vészjelzéseit is túlzásnak tekinti és nem lát komoly okot fegyveres felkészülésre, vagy nem is volt rá módja már, hogy a török hadjárat híreire megfelelően feleljen. 1663 első felében tájékoztatások tömege jelzi: a fényes Porta hadjáratot indít. Ezzel szemben Lipót császár udvara a végsőkig ragaszkodik a török békéhez. Kiválthat tehát a tájékoztatás sokféle választ. Okai szerteágazók: értetlenség, a régi normák ereje, vagy egyszerűen nincs mód megfelelő visszajelzésre.

Más eset, amikor a tájékoztatást tudatosan viszatartják. Szigetvár alatt 1566-ban a szultán halálával bekövetkezett váratlan fordulatra a nagyvezír gyorsan reagált. Közölte a hírt a Portával, de eltitkolta a tábor előtt. A tét nyilván nem a rommá lőtt vár különben már megpecsételt sorsa volt, hanem hogy

8 A haditanácsot hasonlóan írja le Istvánffy, Zrínyi pedig elítéli, mindezzel együtt elemzi Perjés Géza, s a király és Tömöri eltérő koncepcióját és a török erejéről kétfajta, egy „hivatalos” és egy a sereg számára szóló információval értelmezi: Perjés Géza: Mohács. Budapest, 1979, 359-369.

9 Szulejmán bizonytalan, a csata elhalasztása mellett dönt: Szakály Ferenc: A mohácsi csata. Budapest, 1975, 33. 1.

14