Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

ÁGOSTON GÁBOR: Információszerzés és kémkedés az Oszmán Birodalomban a 15-17. században

találni, akik birtokában voltak a szükséges nyelvi és földrajzi ismereteknek és jó személyes kapcsolatokkal, ágensekkel rendelkeztek a célterületen.

Sokkal kedvezőtlenebb volt a helyzet az európai oldalon, hisz az európai országokkal folytatott kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatok jórészt az európai kereskedők és diplomaták útján történtek, tehát jóval kevesebb volt azon oszmánlik száma, akik nyelvi-földrajzi-politikai ismereteik révén alkalmasak lettek volna e feladat ellátására. Ezért e területen - amint majd látni fogjuk - az oszmán kormányzat egyéb csoportok (oszmán alattvaló keresztény kereskedők, renegátok, a birodalomba betelepült moriszkók, zsidók stb.) szolgálatait volt kénytelen igénybe venni.

Még néhány általánosabb megjegyzés: jóllehet a tanulmány nagy része az információszerzéssel és kémkedéssel foglalkozik, látható, hogy e kémek tevékenysége, hasonlóan európai társaikhoz, gyakorta túlment az egyszerű információgyűjtésen, s kiteijedt politikai gyilkosságokra, merényletekre is. Nyilvánvaló továbbá, hogy a most tárgyalásra kerülő korszak, a 15-17. század során célszerű lenne több al-korszakot elkülöníteni, pontosabban arról van szó, hogy az alább ismertetésre kerülő lehetséges információszerző csatornák közül az egyes korszakokban hol az egyiknek, hol a másiknak volt nagyobb jelentősége. Hasonlóképpen, az egyes korszakokban más és más célországok és célcsoportok ellen irányult e tevékenység, és természetesen különbözött annak intenzitása is.

Szervezeti és funkcionális szempontból a következő főbb szinteket lehet megkülönböztetni :

I. Központi információszerzés.

II. Vég vidéki tartományi székhelyek (begler-és szandzsákbégségek) hírszerző tevékenysége.

III. A vazallus államok hírszolgáltatása.

IV. Kémek, szabotőrök külföldön: az európai szövetséges vagy ellenséges államokban, azaz a célterületen folytatott hírszerző és kémelhárító tevékenység.

Központi információszerzés30

A központi információszerzésen belül az alábbi csatornákat látom célszerűnek elkülöníteni: 1., Az európai követségek és követek; 2., az európai követségek tolmácsai; 3., a portai tolmácsok; 4., renegátok, akik a birodalmi adminisztráció és az oszmán hadsereg különféle posztjain teljesítenek szolgálatot;

30 Erre részletesebben ld. Ágoston Gábor: Információszerzés és kémkedés Konstantinápolyban a 16-17. században (Kézirat, megjelenik a Történelmi Szemlében)

138