Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)
ÁGOSTON GÁBOR: Információszerzés és kémkedés az Oszmán Birodalomban a 15-17. században
Oszmán információszerzés és kémkedés Az oszmánok, követve a középkori muszlint államok, valamint a szeldzsu- kok példáját nagy jelentőséget tulajdonítottak a hírszerzésnek és hírtovábbításnak. Az oszmán politikai traktátusok, fejedelmi tükrök hangsúlyozták, hogy mily fontos, hogy az uralkodó megbízható információkkal és ismeretekkel rendelkezzen ellenfeleiről, a szomszédok és ellenfelek gazdasági, katonai erejéről. Ennek megfelelően már a korai oszmán időkben is figyeltek arra, hogy kémek segítségével ezeket az információkat beszerezzék. A török krónikák elszórt adataiból látható, hogy háborús előkészületek, vagy háborúk idején megélénkült a hírszerző tevékenység. Tudjuk például, hogy Hunyadi János 1443-1444. évi hosszú hadjárata idején, Turahán bég vezetésével felderítő egységeket küldtek előre, amelyeknek a feladata az ellenfél erejének, vonulási útvonalának és szándékának kikémlelése volt.24 Ugyanekkor, amikor II. Murád (1421-1451) szultán értesült arról, hogy a karamánok a keresztesekkel összejátszva ismét fellázadtak,25 kémeket küldött, hogy azok segítségével tájékozódhasson a karamán helyzetről. A kémeknek, bevett oszmán szokás szerint nyelvet (dil) kellett fogniuk (dil tutmak), hogy azok kivallatása útján szerezzék meg a szükséges információt. A kortárs névtelen oszmán krónikás szerint a kémek sikerrel jártak, s az elfogott nyelvek minden kérdésre válaszoltak, így Murád szultán pontos információkat szerzett a karamánokra vonatkozólag.26 A nyelvfogás jól ismert módszer a steppei török népeknél, korszakunkban pedig az oszmánok éppúgy gyakorolták mint a krími tatárok, vagy a magyarok. A hódoltság korabeli oszmán-török krónikákból jól adatolható, hogy a kifejezést széles körben használták,27 de modem szótáraink is ismerik.28 24 Gazavât-i Sultán Murád b. Mehemmed Hán. izladi ve Varna Savouçlan (1443-1444) Üzerinde Anonim Gazavâtnâme. Kiadta: Halil inalcik-Mevlud Oguz. Ankara, 1978. 9. 25 Erre Id. Tardy Lajos: Régi magyar követjárások Keleten. Budapest, 1971. 27 skk., Ágoston Gábor. Karamánia és az oszmánellenes keresztény diplomácia a 15. század első felében in Draskóczy István szerk.: Scripta manent. Ünnepi tanulmányok a 60. életévét betöltött Gerics József professzor tiszteletére. Budapest, 1994. 115-124. kő: Karamania, the anti-Ottoman Christian Diplomacy and the non-existing Hungarian-Karamanid diplomatic relations of 1428. Acta Orientálja Academiae Scientiarum Hungaricae 48 (1995) 3. 267-274; György Székely: La Caramanie anatolienne dans les projets antiottomans à deux fronts in Laura Baletto (szerk.) Oriente a occidente tra medioevo ed eta modema. Studi in onore di Geo Pistarino. Genova, 1997. 1187-1198. 26 Gazavatnâme, i.m. 5. 27 Számos példát hoz a Török Nyelvtudományi Társaság értelmező szótára: XIII. Yüzyildan béri Türkiye Türkçesiyle yazilrmç kitaplardan toplanan tamklanyla Tarama Sözlügü. II. C-D. Ankara, 1965. 1146. Megemlítendő, hogy a szótár készítői az első adatokat a 17. századból ismerik, jóllehet korábbi, 15. századi krónikákban is megtalálható a kifejezés ilyen értelmű használata. 28 Türkçe Sözlük. Ankara, 1981. 224. 136
