Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

ÁGOSTON GÁBOR: Információszerzés és kémkedés az Oszmán Birodalomban a 15-17. században

a prágai velencei követek számára a legfontosabb kérdés a török-Habsburg erőviszony, a Habsburg Birodalom török politikája, azaz annak kikémlelése, hogy a Habsburg diplomácia milyen politikát folytat a török kérdésben, s ennek milyen következményei lehetnek a Köztársaságra nézve.16

A velencei információszerzés legfontosabb célországa az Oszmán Birodalom, a félelmetes ellenfél volt, ahol a bailo, azaz a konstantinápolyi állandó követ kiemelt feladatának tekintette az információk gyűjtését, értékelését és továbbítását. A bailo vagy baiulus a középkorban a velencei kolóniák vezetője a Bizánci Birodalomban, Szíriában és a Levantéban.17 1082-ben Alexiosz Komnenosz, Velence katonai segítségéért cserébe a Köztársaság alattvalóit széleskörű jogokkal és kereskedelmi kiváltságokkal ruházta fel, s Bizáncban egy külön városrészt engedett át nekik. A kolónia lakóinak vezetőjét a 12. századtól hol vicecomesnek, hol consulnak nevezték, majd a negyedik keresztes háború után, a velencei befolyás erősödésének elismeréseként potestasnak. A Palaiologoszok alatt a Bizáncban elő velenceiek a genovaiak, az anconaiak és a pisaiak mögé kerültek, így a velenceik vezetőjét, akit akkor már bailonak neveztek, kevesebb jog illette meg, mint a genovaiak podestóját, vagy a pisaiak és anconaiak consulját, s a velencei bailo a protokollban is ez utóbbiak mögé szorult. Bizánci felfogás szerint ennek az volt az oka, hogy amíg Bizánc Genovával örök békében állt, addig Szent Márk Köztársaságával háborúban, amit csak időlegesen szakítottak meg hosz- szabb-rövidebb időre a fegyverszünetek.18 Bizánc azonban protokolláris megkülönböztetésekkel aligha tudta semlegesíteni a velenceiek térnyerését, és a konstantinápolyi bailo szerepének és jelentőségének emelkedését. A bailo ugyanis, aki konstantinápolyi hivatala előtt (gyakorta ugyanezt a címet viselve) már képviselte honfitársai érdekeit a Negropontén, Trebizonban vagy épp Korfun, a birodalomban élő összes velencei elöljárójának tekintette magát, amit a ,JSaiulus Constantinopolis et totius Imperii Romániáé ” cím használatával fejezett ki, s aki ekkorra már valóban a birodalomban élő velenceiek legfőbb bírája, a közösség pénzügyeinek intézője, és a Köztársaság legmagasabb rangú képviselője a bizánci császárok előtt.19

16 Kárpátliy-Kravjánszky Mór. Rudolf uralkodásának első tíz éve (1576-1586). A velencei Kir. Állami Levéltár császári udvarból való követjelentései alapján. Budapest, 1933. 5-9. és passim. A konstantinápolyi császári követekre ld.: Ungnád Dávid konstantinápolyi utazásai. Budapest, 1986. 347-348.

17 W. Heyd: Histoire du commerce du Levant au Moyen Age, I—II. Leipzig, 1885-1886.1: 465., 331. stb.

18 Donald M. Nicol: Byzantium and Venice. A study in diplomatic and cultural relations. Cambridge, 1992. 290.

19 A bailo hivatalára Id.: C. Diehl: La colonie vénitienne ä Constatinople à la fin du XlVe siècle in: Mélanges de l’Ecole Français de Rome, III. (1883) 90-131. illetve a tanulmány reprint kiadása: uő\ Etudes byzantines. Paris, 1905. 241-275.

133