Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

KENYERES ISTVÁN: A királyi posta a 16. században. Paar Péter pozsonyi postamester számadásai alapján

prónai, rózsahegyi postákat is, a Wolczogen-ek a fischamentit, míg a Taxisok a győrit „sajátították ki”. Egy-egy személy egyszerre több postát is birtokolt - pl. Paar Péter hatot - ilyenkor, illetve a postamester akadályoztatása esetén (pl. betegség) helyettes (vicegerens) látta el a teendőket. Ha a postamester elhalálozott, az új kinevezéséig többször az özvegy vitte a hivatalt. Arra is akadt példa, hogy az elhunyt postamester özvegyét elvették feleségül és az új férj kapta meg a hivatalt.22 A legérdekesebb esett a lőcsei (és az akkor ahhoz tartozó kisóci és raudeni) postával történt, ugyanis amikor 1580-ban elhunyt Michael Glaser postamester, akkor az özvegye és a fia vette át a hivatalt, mindketten adományt is kaptak a postahivatalokra, azonban Hans Rueber felső-magyarországi főkapitány utasítására („ex commissione”) mindhárom postát árendába kellett adniuk más postamestereknek. Nyilván arról volt szó, hogy a fontos posták élén alkalmas személyeknek kellett állniuk, s nem pedig egy özvegy és gyaníthatólag kiskorú fia, ennek érdekében lépett közbe Rueber.23

Nyilván felmerül a kérdés, hogyan működött a gyakorlatban és mennyire volt hatékony ez a postaszervezet? Erre a kérdésre igen nehéz választ adni. Elméletileg tudjuk, hogyan kellett volna működnie a postának, hiszen utasítások fennmaradtak. Tudjuk, hogy volt rendes és rendkívüli, azaz ordinaria és extra- ordinaria posta. Az ordinaria posta előre meghatározott időközönként - eleinte hetenként, majd később hetente kétszer - közlekedett, meghatározott díjszabás szerint és lehetett gyalogos és lovas. Az extraordinaria posta pedig olyan helyekre vitte a leveleket és küldeményeket, ahová nem járt posta.24 Külön kategóriát képezett a gyorsposta, ilyenkor a küldemény szállítása folyamatos volt, azaz éjjel-nappal vitték (bei Tag und Nacht), a postalegény az egyik postaállomástól a másikig vitte, ott már készenlétben állt a következő, akinek átadta a küldeményt, aki megállás nélkül vitte tovább stb. Hogy a gyakorlatban hogyan nézett ez ki, tehát pl. mennyi idő alatt ért el a levél a feladótól a címzettig, arra kevés adatunk van. Mégis fennmaradtak erre vonatkozó22 Joannes Hauninger privigyei és raudeni postamester özvegye 1567. jan. 1-től jún. 30-ig vitte a hivatalt, erről az időszakról a nyugtát Hyeronim Gruber adta, aki elvette feleségül az özvegyet. A két postát először Joannes Roy kapta meg 1567. júl. 1-től, majd Gruber 1568. jan. 1-től megkapta a privigyei postát.

23 Michael Glaser - aki a lőcsei, kissendorfi és raudeni postamester volt - halála után örökösei bírták a három postát 1580 március 31-ig, majd az uralkodó a lőcsei postát Glaser szintén Michael nevű fiának adományozta, a másik kettő pedig az özvegy, Catherina kezén maradt. 1580. április 1-től mindhárom postát Hans Rueber, felső-magyarországi főkapitány utasítására („ex commssione”) árendába kellett adniuk Leonard Bertgold, Jeronim Grueber és Antonius Graffor postamestereknek.

24 Egy ilyen extraordinaria Paar számadás 1566—1567-ből: MOL E 554 Föl. Lat. 879. föl. 20. Itt főképpen Privigyéről Liptóba, illetve Lőcséről Murányba küldött extraordinaria posták szerepelnek, egy mérföldre 10 kr-t számoltak el.

112