Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

KENYERES ISTVÁN: A királyi posta a 16. században. Paar Péter pozsonyi postamester számadásai alapján

nemességet adományozott15 (1563) és többször kapott harmincad-mentessé- get is, valamint halála után, - ami 1584 júliusa után következett be16 - több mint harminc éven át utódai tölthették be a pozsonyi postamesterséget.17

A Paar Péter által készített, 1556 és 1580 közötti időszakról fennmaradt számadások18 betekintést nyújtanak a magyar királyi posta szervezetébe, finanszírozásába. Ezek a számadások nem voltak ismeretlenek történetírásunk számára, hiszen Szádeczky Lajos már a múlt század végén publikált belőlük részleteket,19 azonban szisztematikus feldolgozásukra még senki sem vállalkozott. A tejedelem szabta korlátok miatt most nem térhetek ki a számadások teljes körű értékelésére, csak néhány szembetűnő jelenséget kívánok kiemelni.20 A számadások szerint minden postaállomásra lovak után fizettek, a postalovak száma állomásonként egy és három között mozgott, minden lóra havonta 8 rénes forintot fizettek. Ezeket az összegeket a kamara a legnagyobb jövedelmi forrásból, a harmincadokból fizette, a fő kifizetőhely a nagyszombati harmincad volt, és a postások fizetsége - uralkodói utasítás szerint - elsőbbséget élveztek másokkal szemben. Az 1558. október 1-től 1574. december 31-ig terjedő időszak összesített elszámolása szerint 16 és egyharmad évre 78 286 magyar Ft-ot fizet ki a kamara, ez az összeg éves szinten közel 4800 (4793) Ft. Összevetve a Magyar Kamara 1555-1562. évi számadásaival, megtudhatjuk, hogy a királyi posta és futárszervezetre összesen 22 211 Ft-ot fizettek ki ez a 8 év átlagában az összkiadások 3.13%-a.21 A számadások szerint 1570-es évekig nem volt gond a postások fizetésével, azonban ezután egyre szaporodnak a fizetés elmaradása miatti panaszok.

A számadások alapján össze lehet állítani az alsó- és felső-magyarországi posták archontologiáját is, most csak néhány érdekességre szeretnék kitérni. A postamesteri állások betöltése, adományozása királyi jogkör volt, az állás elvileg nem volt örökíthető. Azonban megfigyelhető, hogy egyes állások egy- egy család kezére kerültek, így például a Paarok a pozsonyi, szempci, vág- újhelyi, csitári, eperjesi, somosi posták mellett időnként bírták a nandisári, tót15 Munkás: i.m. 1911. 44—45.

16 Paar Péter nem 1582-ben halálozott el, mint ahogy azt a szakirodalom állítja. Munkás: i.m. 45. és Hennyei: i.m. 81. Paar Péter utolsó ismert levelének dátuma 1584. július 16. MOL E 41 1584. No. 37.

17 Paar János 1584-1596, Paar Pompejus 1596-1613, Paar Antal és János 1613-1619.

18 MOL E 554 Föl. Lat. 763. föl. 92-152.; német nyelvű töredékes elszámolások: Uo. Föl. Germ. 772. és MOL E 210 Miscellanea Postaija.

19 Szádeczky: i.m. 55., 61.

20 A Paar-számadások teljes körű feldolgozását, valamint a XVI. századi magyarországi - nemcsak postai - hírközlés történetének felvázolását külön tanulmányban kívánom elvégezni.

21 Ember Győző: A magyar királyi kamara pénzbeli bevételei és kiadásai 1555-1562. In: Századok 116 (1982) 3. sz. 531.

111