Csiffáry Gergely: A bélapátfalvi keménycserép - Studia Agriensia 18. (Eger, 1997)
A KEMÉNYCSERÉPGYÁR TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KAPCSOLATAI - Tulajdonosok, bérlők, alkalmazottak
A KEMÉNYCSERÉPGYÁR TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KAPCSOLATAI Tulajdonosok, bérlök, alkalmazottak Az apátfalvi kőedénygyár működésének kezdetétől, 1835-től 1921 őszéig, kizárólag az Egri Papnevelő Intézet tulajdona volt. A papnevelde s a tulajdonában álló gyár ez idáig az Egyházmegyei Alapítványi Hivatal nevezetű pénzintézethez tartozott. 1920-ban átszervezték az alapítványi hivatalt Egyházmegyei Takarékpénztár Részvénytársasággá. Ezzel egyidejűleg a kőedénygyár is átalakult részvénytársasággá, s ez a társaság mint bérlő működtette a Papnevelde tulajdonában lévő üzemet. 1921 novemberétől az Egyházmegyei Takarékpénztár Rt. érdekkörébe vonta a gyárat. A takarékpénztár a gyár kibővítését határozta el. 1923 decemberétől már ez a hitelintézet az apátfalvi gyár részvényeinek 97%-át tudhatta magáénak. 1926-1927-ben, amikor a Takarékpénztár súlyos hitelezési bajokkal küzdött, sőt még a napi fizetési kötelezettségeinek is nehezen tudott eleget tenni, az Egri Főkáptalan nagy összegű kedvezményes kölcsönnel stabilizálta az Egyházmegyei Takarékpénztárt, s ennek következtében az Egri Főkáptalan lett az apátfalvi gyár tulajdonosa. Az Egyházmegyei Takarékpénztár Rt. a szorult gazdasági helyzetben arra kényszerült, hogy a korábban érdekkörébe vont vállalatokat, köztük az apátfalvi gyárat, bezárja. A vállalatok felszámolásából és értékesítéséből származó bármilyen jövedelem viszont már az Egri Főkáptalant illette meg. így tehát az apátfalvi gyár tulajdonosa a vállalat életének legutolsó periódusában az Egri Főkáptalan volt. Az apátfalvi kőedénygyárat 1920-ig bérleti rendszerben működtette az Egri Papnevelő Intézet. Az apátfalvi gyár bérlőinek az életrajzára található adatok hiányosak és egyenetlenek. Talán a hazai kőedénygyárak múltjára vonatkozó további kutatás hozhat új adatokat. A bérlők is, ugyanúgy mint a munkások, idegenből kerültek a fabrikához, életüket kitölti a vándorlás, ezért is nehéz nyomon követni őket. A gyár első bérlője Schnir András, akit a forrásokban olykor Schnier, Schir vagy Schér András néven említenek. Kilétéről keveset tudunk. A nevével a szakirodalomban először 1820-ban találkozhatunk, ekkor még a Sáros 93
