Csiffáry Gergely: A bélapátfalvi keménycserép - Studia Agriensia 18. (Eger, 1997)
BEVEZETÉS
Kossuth Lajos írta 1843-ban a magyar iparfejlesztés állapotáról a következő sorokat: ,,A magyar müipar azelőtt hasonlított a puszta virághoz, melly hallgatag árnyban észrevételnül szórta illatát, ezután... oly virág lészen, melyet a nemzet kedvencz gyermeke gyanánt veendő dajkáló karjaikra, hogy óvja, ápolja a zordon szelek fuvalma ellen, s nevelje naggyá, melly majd önerejével megbírjon állni akármi szél fű, akárhonnan... ” BEVEZETÉS A fínomkerámia-iparban a jelenkori Heves megye területén két ipari létesítmény keletkezett 1849 előtt: Bélapátfalván és Szilvásváradon. Az előbbit egyházi földesúr, az Egri Érseki Papnevelő Intézet alapította, míg az utóbbit világi nagybirtokos, gr. Keglevich Miklós létesítette.1 Az apátfalvi kemény cserépgyár létezését régóta számon tartja az iparművészeti szakiroda- lom, elsősorban Molnár László és Katona Imre munkássága eredményeként. Ennek a nagy múltú kőedénygyámak a történetét mégis csak résztanulmányokból ismerjük. Az üzem múltjáról megjelent korábbi publikációk eredményeit kiegészítettem saját kutatásom anyagaival. Az eddigi, elsősorban iparművészeti szempontú feldolgozások helyett inkább az üzemre és az ipartörténet szempontjaira koncentráló, komplexebb feldolgozási módszert kívánok követni. A gyár történetének összefoglalását az is indokolja, hogy az üzem keletkezésével, működésével és megszűnésével kapcsolatban számtalan téves adat került be a különböző helytörténeti jellegű és országos publikációkba. A bélapátfalvi keménycserépgyár működése nem csupán azért érdekes, mert a hazai kora újkori manufakturális ipartörténet része, hanem azért is, mert egyike volt az ország legjelentősebb, leghosszabb ideig terméket előállító üzemeinek. A magyar múzeumok gyűjteményeiben igen sok Apátfalván készült cseréptárgyat őriznek. E termékeket számon tartja eltérő szempontjai alapján: a történeti muzeológia, az iparművészet története és a néprajz tudománya. A bélapátfalvi gyár külön érdekessége, hogy a hazai kőedénygyáraink között kivételesen hosszú ideig - összesen 94 évig — működött. 1 A szilvási edénygyártó manufaktúra 1810-1847 között működött. Történetére lásd: CS1FFÁRY G„ 1996. 91-93. 7
