Csiffáry Gergely: A bélapátfalvi keménycserép - Studia Agriensia 18. (Eger, 1997)

BEVEZETÉS

A gyár történetének megírását nehezítette az, hogy nem maradtak fenn, együtt kezelve egy fondban az üzem életére vonatkozó források. A manufaktúra múltjának a dokumentumai a hiányosan előkerült bérleti szerződésekből, a községi iratokból, az anyakönyvi bejegyzésekből ismeretesek. Különösen a fabrika létesítésének kezdeteire és az üzem életének első negyven évéből gyérek a primer levéltári források. Az 1880-as évektől már több irat állt rendelkezésre, s viszonylag jól dokumentálható a gyár XX. századi története, különösen az 1920-1928 közti utolsó korszak.

A hiányos forrásokat kiegészítettem a nyomtatásban elérhető anyagokból. A feldolgozás során felhasználtam az érseki sematizmusok, az országos nép- számlálások, a korabeli újságcikkek adatait. A publikált anyagok körét bővítették a gyár múltjáról megjelent kerámiaipar-történeti tanulmányok és cikkek. E források körét egészítették ki a múzeumokban őrzött gyártörténeti relikviák (iratok, felszerelési tárgyak, fényképes illusztrációk), valamint a köz- gyűjteményekben és különböző magángyűjteményekben őrzött bélapátfalvi készítésű kerámiák.

Ez az üzemtörténeti feldolgozás alapvetően két részre tagolódik. Az első rész tartalmazza a termelés fő kérdéseit: a keménycserépgyártás technológiáját, az apátfalvi fehérkőedény-gyár és a vörösedénygyár történetét, a gyár edényjegyeinek elemzését. Majd ezt követi a termékek vizsgálata négy szempont — funkció, minőség, ár, stílus - alapján.

A második részben az edénygyár társadalmi-gazdasági kapcsolatai közül a tulajdonosok, bérlők, alkalmazottak kiléte, a gyár hatása a településre és az apátfalvi gyárnak a hazai kerámiaiparban elfoglalt helye alkotja a feldolgozott témák körét.

A tanulmány elkészítésében tanácsával, véleményével számos szakember segített. Közülük is megkülönböztetett tisztelettel köszönöm meg Kovács Ágnes egyetemi docensnek a lektori véleményben leírt javaslatait, észrevételeit, amelyek a feldolgozás szerkezetére vonatkoztak. Köszönöm Kovács Béla ny. levéltár-igazgatónak tanácsait s önzetlen segítségét, B. Huszár Éva levéltáros munkáját, aki az illusztrációk készítésében segített. A gyár történetét reprezentáló kerámiák kutatását engedélyező múzeum igazgatók közül Miskolcon Veres László múzeumigazgatónak s kollégáinak, míg Egerben Petercsák Tivadar direktornak és munkatársainak az önzetlen segítségükért hálával tartozom.

8